Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

nyújtom ki rád, / Mint kígyó csúszik árkon át. / S ha majd az ólmos reggel ébred, / Helyem üres lesz: a kísértet / Estig hideg nyom, nem leled... / Más meghódíthat szép szavakkal: / Friss tavaszodban iszonyattal / Tőr rabommá a Rémület!" Szabó Lőrinc ebben a fordításában, főképp annak első, 1923-as változatában szinte szembemegy saját műfordítói eszményével és „felülstilizál", kimondottan „lírai" fordítást készít,48 amin az Örök Barátainkban ugyan jelentősen változtat, és nagyban közelít a föntebb vázolt „prózaibb", díszítésmen- tesebb, kevésbé szecesszionizáló szöveghez, de a „nyomok" nem tűnnek el maradéktalanul. Persze azt is látni kell, hogy a Le revenant azon szonettjei közül való, melyek kevésbé a modernista, mintsem a romantikus Baudelaire alkotásai.

Le revenant

Comme les anges á l'oeil fauve,

Je reviendrai dans ton alcove Et vers toi glisserai sans bruit Avec les ombres de la nuit,

Etje te donnerai, ma brune,

Des baisers froids comme la lune Et des caresses de serpent Autour d'une fosse rampant.

Quand viendra le matin livide,

Tu trouveras ma place vide,

Ou jusqu'au soir il fera froid.

Comme d'autres par la tendresse,

48 Vö. Kosztolányi megoldásával, akinél pedig ez szerepel: „Más lágy, szelíd szivet ural: / én rémülettel, bosszúval / tiprom le majd az ifjúságod!"

324 / Szávai Dorottya