Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

„úgy viszi(k) színre az integritáshatárokat sértő vágyat, mint amelyik nem leplezi az ego önérdekeltségét".39

Álljon itt a „botránykő" Szabó Lőrinc-vers nevezetes záróstrófája, a párhuzamot érzékeltetendő:

Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet;

törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd;

és én majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd. (Kiemelés: Sz. D.)

Mármost Szabó Lőrincnél a szerelmi líra kovenciójának radikális megújításaként „az identitásnak [...] a poétikai destabilizációja [...] a későmodern líra egyik legegyénibb teljesítményei közé tartozik s e minőségében a korszakküszöb egyik legbeszédesebb megnyilvání- tója"40 - ami minden jel szerint egyszersmind a Baudelaire-féle korszakküszöb örökségének mutatkozik, egyként „az irodalomnak [...] a - nem politikai, nem ideológiai, és nem is esztétikai célzatú - szub- verzív potenciáljaiként.41

Az a radikális kódváltás, amit az európai szerelmi költészet konvencióinak terén Baudelaire lírája végrehajtott, s ami Szabó Lőrinc szerelmi lírájába nagymértékben továbböröklődött, s létrehozta a maga egyéni poétikai formációit, szorosan összefügg Szabó Lőrinc műfordítói tevékenységével, amit a magyar fordítástörténet, -illetve elmélet „prózaiasító" eljárásként azonosít. Tudniillik az esz39 Uo.

40 Uo„ 216.

41 Uo.

320 / Szávai Dorottya