Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

S itt hatott a nagy példa: szertelen pózokba vitt a vállalt bűntudat:

Sátánná koronáztam magamat. (Kiemelés: Sz. D.)

A Vers és valóságban a költő „A Fleurs du Mal hatásának leírásaként" azonosítja Az új bűvöletet.29 Beszélhetnék tehát Baudelaire és Szabó Lőrinc rokon démonairól, arról, hogy a magyar költő pályáján Baudelaire már annak indulásakor „Átszellemült eget / hozott, poklokat s édes balzsamot", s hogy a „Sátánná koronáztam magamat" manírja egyenesen a dekadens francia „sátánpoétától" származó hatástörténeti reflex. Ady írja, aki egy 1907-es, Budapesti SzemlebeW maliciózus kritika szerint „a magyar Baudelaire-nek képzeli magát"30 31: „Baudelaire, akinek élete hidegebb és természetesen még elegánsabb a hírénél, a Démonról dalol okosakat. Ez a Démon nincs is, mink magunk vagyunk, de mégis van ez a Démon 'képzelt okod ad, száz hazug mentséget s kapatja ajkunk gonosz italokra.'"3' Szabó Lőrinc nem képzeli magát magyar Baudelaire-nek. Baudelaire okosan daloló Démonai azonban annál erősebb nyomot hagytak a költészetén.

Fontos azonban szem előtt tartanunk azt, amire például Gyer- gyai Albert is figyelmeztet egyik Baudelaire-nek szentelt írásában:

Egy költőt többféleképpen lehet kivégezni: [...] nemcsak azzal, hogy besoroljuk egy csoport, egy mozgalom vagy egy jelszó kényelmes rubrikájába, nemcsak azzal, hogy ráerőszakoljuk tulajdon elméleteinket, hanem sokszor még azzal is, hogy egyszerűen szaván fogjuk, hogy mindegyik álarcában igazi arcát véljük látni. A dandyzmus és modernség, a spleen, a prostitúció, a mámor, a lázadás, a magáért való művészet vagy a szóalkímia: üres és

29 Vers és valóság, 215.

30 Idézi KarAtson Endre, Baudelaire ajándéka, Jelenkor, Pécs, 1994,17.

31 Idézi SzegzArdy-Csengery józsef Ady Vallomások és tanulmányok című kötetéből. Lásd Charles Baudelaire, Poémes choisl: Válogatott versek, válogatta SzegzArdy-Csengery József, Corvina, Budapest, 1957, 353.

316 / Szávai Dorottya