Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

kontextusában - mint ismeretes - különös jelentősége van. „Baude­laire egyetlen verseskönyve nem véletlenül összekerült versek gyűjteménye, hanem egészében megszerkesztett műalkotás. [...] Ugyancsak az említett szigorúság kötelezett a formahűségre is." - ol­vashatjuk az 1923-as magyar kiadás előszavában.20 Negyedszer: Szabó Lőrinc „egyszerre lázadó és tehetetlen néző volt verseiben".21 „így versében két szemlélet testesül meg: a kitelje­sedni akaró lázadóé és az ennek kudarcait figyelő, szkeptikus elem­zőé. A személyiség épp ebben a [...] dialógusban fogalmazódik meg, a társadalomban való önmegvalósítás helyett a tudatban, látomás formájában."22 Mindez erős rokonságban van a Baudelaire-versek lírai beszélőjének pozíciójával. Utóbbiról a következőt emelném ki, Gyergyai Albert értelmezését idézve (akit nem mellesleg a Pando­ra szerzői gárdájába is felkért Szabó Lőrinc): A „mélyebb Baudelaire" megértésének egyik kulcsa, hogy ő az a költő, „aki mer csak nézni" (64.).23 A Baudelaire-líra lázadó költői attitűdje mellett csaknem fö­lösleges érvelni.24 Kabdebó Lóránt sokrétű és szerteágazó olvasatainak egyik centrifugális pontja aktor és néző - a Te meg a világ kötettel kitelje­sedő - kettős szólama,25 a költői tudat „tükörszínjátéka" a Szabó Lőrinc-versben. Ehhez a felfogáshoz csatlakozva a néző metaforával leírt baudelaire-i perspektíva tehát ugyancsak a Szabó Lőrinc-költé- szet hatástörténeti előzményeként funkcionál. Ezt a tipológiát továbbgondolva az általam tárgyalt korpuszban a költői tudat tehát mint „néző" tekint az egykori „aktorra": a verses 20 Charles Baudelaire, A Romlás virágai, ford. Babits Mihály - Szabó Lőrinc - Tóth Ár­pád, a végleges magyar kiadást jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Lőrinc, Genius, Buapest, 1923, VII-VIII. 21 IOlbdebó Lóránt, I. m„ 10. 22 Uo„ 73. 23 Gyergyai Albert, „Baudelaire nyomában (1821-1867)" = Uö„ Késői tallózás, Szépiro­dalmi, Budapest, 1975, 62-81. 24 Vö. „Nem ismert félelmet, ha valamilyen új, még nem tapasztalt, le nem írt je­lenséggel találkozott, és nem törődött szavai hatásával, ha úgy érezte, valamilyen igazság nyomába jutott. [...] A végtelenben is meglátta a határokat. Bűvészmutatvá­nya: leküzdeni a korlátokat, az élet minden ismeretlenjét megközelíteni.” = Kabdebó, Szabó Lőrinc pályaképe, 9. 25 Vö. pl. Kabdebó, I. m„ 1A. .Sátánná koronáztam magamat" /313

Next

/
Thumbnails
Contents