Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

lent: repeső / kézzel rögtön papírt vettem elő, / s körmölgetve vagy két hónapon át / lemásoltam a teljes Fleurs du Mal-t." - olvashatjuk a Tücsökzene A Romlás Virágai című, 158. darabjában.4 A Baudelaire költészetével való találkozás - mint ismeretes - Szabó Lőrinc életében és pályáján igen korán bekövetkezett. A Bizalmas adatok és megjegyzések I. számú, Kik, mik hatottak rám jelentősen című bejegyzésében a következőt olvashatjuk: „14-18 éves koromban Ady, Baudelaire, a Kommunista kiáltvány és minden forradalmiság. Freud."5 Az imént idézett 158. darabról pedig a Vers és valóságban a következőket:

Franciául már az új gimnáziumban, tehát V.-es koromban kezdtem tanulni. Nem kötelező tárgy volt. Az Ady körül megindult önképzőköri diákháborúság rengeteg modern könyvet olvastatott velem, éppúgy a Dienes-tár- saság; így hallottam először a Baudelaire nevet. [...] Néhány Verlaine-verset az iskolai franciaórán tanultunk, de Baudelaire-hez (sic!) csak Oláh Gábor Keletiek nyugaton című párizsi útleírásából tudtunk [...]. Kardos Pali szerezte meg kölcsön a Fleurs du Mait és én mintegy 60-80 verset kikörmöltem belőle egy irkába. (A vers tehát túloz, mikor teljes Fleurs du Mairól beszél.) Baudelaire-t rögtön próbálgattam fordítani, az első darabok egyike az Une Charogne volt. Oláh Gábor az Angol Királynő étteremben szokott ebédelni, ott vette át a kéziratot és megdicsérte dekadens (vagyis modern) ambícióimat.6

A Tücsökzene több verse is arról tanúskodik - így a Verlaine a szemináriumban vagy a Vers és szorongás címűek -, hogy Szabó Lőrinc már az egyetemen kitűnt műfordító tehetségével: Versek égtek a zsebemben. [...]/„Csak a /Nyugatba, kolléga úr"„Csak oda!", /bólintottam. „Flarasó,

4 A versidézetek az alábbi kiadásból valók: Szabó Lőrinc összes versei /-//., Osiris, Budapest, 2000. (Kiemelés: Sz. D.)

5 Szabó Lőrinc, Vers és valóság, 287.

6 do., 215.

308 / Szávai Dorottya