Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Szávai János: Verlaine a szemináriumban
keresni, amit nem találunk, s jelen lenni, ha messzeszálltunk? mindig mellette, nála, véle, pedig messze száműzve tőle?! Halk sírás a szívem Szívemben könnyezik Halk sírás a szívem Szívemben könnyezik; s eső sír kint az utcán s esik kint is, az utcán. Bágyadva szelíden Mi bánt, mi keserít, mi bánt ma, mondd szívem? hogy szívem könnyezik? Óh eső, édes ének, Óh, eső, édes ének, porban és háztetőn! aszfalton s háztetőn! A szenvedő szívének A gyötrődő szívének oly jó e csöndes ének! balzsam e csöndes ének! E szív s e balga gyász Ez a könny, ez a gyász saját magát siratja ok nélkül kesereg ma, Mit? Semmi új csapás? Ugye, semmi csapás? Minek akkor a gyász? Butaság ez a gyász. Óh, hogy fáj nyomorultan S ez a fő-kín a szívben sírni s nem tudni, mért? sírni s nem tudni, mért, Jó s rossz elszállt a múltban, Se hóhérom, s hívem, vergődöm nyomorultan. Megszakad árva szívem. 306 / Szávai János
