Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Szávai János: Verlaine a szemináriumban
Emlék! öröm! Ma jó a könny ha kicsordul. üt, zokogok, régi napok siratója. S megyek megint S megyek, megint hányódva, mint hányódni, mint az elárvult az elárvult zörgő levél, zörgő levél mellyel a szél mellyel a szél tovaszáguld. tovaszáguld. Ó lelkem, mennyi bánat ért Ó lelkem, mennyi bánat ért Ó lelkem, mennyi bánat ért Óh lelkem mennyi bánat ért egy asszonyért, egy asszonyért! egy asszonyért, egy asszonyért. Vigaszt, hiába, nem találtam, Vígasazt, hiába, nem találtam, pedig szívemmel messzeszálltam, pedig szívemmel messze szálltam, pedig lelkem, pedig szívem pedig szívem elhagyta őt, elhagyta szépen, csendesen. már rég elhagyta azt a nőt. Vigaszt, hiába, nem találtam, Vigaszt, hiába, nem találtam pedig szívemmel messzeszálltam pedig tőle már messze jártam, s a szív érzékeny idege s szívem, túl érzékeny szívem. így szólt lelkemhez: Lehet-e így szólt lelkemhez: - Ugye, nem, lehet igaz - jaj, máris az lett! nem valóság - bár annak érzed a bús száműzetés igaz lett! bús és dacos száműzetésed? S lelkem felelt: Hát tudom én, S lelkem felelt: - Mit tudom én, miért e bilincses remény: mily csapda, vagy mily remény: Verlaine a szemináriumban / 305
