Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Szávai János: Verlaine a szemináriumban
hagyja el a költőt. „Verlaine is leírhatná, ahogyan Rimbaud tette, hogy ÉN: valaki más (JE est un autre), de nála a régi hang nem tűnik el teljesen, úgy hogy nyugodtan mondhatná, hogy ÉN: egyszerre Én és valaki más."13 A harmadik fontos jellegzetesség az ars poeticájában Verlaine által pontosan megfogalmazott alapvonás: zene mindenekelőtt. Szabó Lőrinc többnyire észleli, s fordításaiban figyelembe is veszi ezeket a jellegzetességeket. De mindennél fontosabb, amint többször ki is fejti, a tónus koherenciája, úgyhogy előfordul, hogy valamelyik szempontról le kell mondania. Ha a zeneiség felől tekintjük a Verlaine-verseket s a verseiből készült fordításokat, akkor először nyilvánvalóan a Chanson d'autom- ne kerül előtérbe, amelynek nazális hangokra épülő hangzásvilágát Tóth Árpád rendkívül meggyőzően adja vissza. Szabó Lőrinc kétszer fordította le az Őszi dalt, s a két fordítás radikálisan különbözik egymástól. Az 1926-os változat megpróbálkozik, méghozzá, nézetem szerint nagyon is sikeresen, a hangutánzó megoldással. Zsong-zsong, borong / az ősz bolond hegedűje / s hajlik szívem / halk-szelíden / keserűre. / Beteg s bitang/ vagyok; harang / szava kondúl... Ez a fordítás ugyanolyan pontos visszaadása a verlaine-i zeneiségnek, mint a Tóth Árpád-féle adaptáció. Szabó Lőrinc második változata viszont más elvek szerint készült, itt a műfordító lemond a hangzásvilág visszaadásának igényéről. „Jellemző hajlama a fogalmi közlés kiemelésére", mondja a műfordító Szabó Lőrincről Rába György.14 „Tulajdonképpen a magyarázó fordítás elvéhez tér vissza."15 Igazság szerint: hol igen, hol nem. A második verzióból a francia verset indító „les sanglots" nem maradhat ki, annak fogalmi, de nem hangzó magyar megfelelőjével indít Szabó Lőrinc: „Zokog, zokog / az ősz konok / hegedűje.", lemondva így az első fordításnak az eredetihez közelebb álló hangzásvilágáról, s ugyanígy jár el az első strófa második felében: a hajlik helyett 13 Uo„ 178. 14 Rába György, Szép hűtlenek, Akadémiai, Budapest, 1969, 395. 15 Uo„ 450. Verlaine a szemináriumban / 299
