Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai János: Verlaine a szemináriumban

a kemény zordul lép be, s egyébként is az r-ek dominálnak ebben a szakaszban. A második strófából is kimarad a két meghatározó szó, a bitang s a harang, helyette az eredeti jelentéséhez közelebb álló kifejezések kerülnek be, mint a fullaszt s az óraütés.

A Tücsökzené ben emlegetett Óh lelkem mennyi bánat ért- nek szintén két változatát ismerjük. Az első változat nyolc strófájából három változatlan formában jelenik meg az átdolgozott változatban. Itt is azt figyelhetjük meg, hogy a változások igyekeznek az eredeti szó szerinti értelméhez közelebb kerülni. Különös módon a harmadik strófa első fordítása jobban sikerült, mint a második. Az elhagyta ige ismétlését semmi sem indokolja, másrészt eléggé szerencsétlenre sikeredett a második sor: már rég elhagyta azt a nőt. Kíméletlenül szól az azt a nőt, másrészt Verlaine beszélője nem aktív elhagyásról, hanem inkább menekülésről beszél, amit a messze szálltam jól ad vissza. Az első változatba idegen testként kerül be az idege szó az ötödik strófában, s a hetedikben is túl erős a bilincses jelző. Ennél sokkal jobb az új változat: mily csapda ez, vagy mily remény. Viszont a záró versz- szakot kár volt megváltoztatni, pontos, hibátlan volt az első változat, a második viszont a mellette, nála, véle szóhalmozással egy egészen másféle közegbe rántja át a verset.

Egy 1942-es, a műfordítás kérdéseiről szóló nyilatkozatában Szabó Lőrinc kiemeli „a költői dikció természetes, közvetlen folyásának" imperatívuszát. „Fesztelen perdüljön a szó, mint az eredetiben."16 Vagyis kétségtelen, hogy az előzőleg átvitt változtatások megkövetelik a folytatás összehangolását az így létrejött szöveggel.

Most egy másik példát választanék, az II pleure dans mon coeur című, s Szabó Lőrinctől először Halk sírás a szívem, majd utóbb Szívemben könnyezik címmel visszaadott négyszer négysorost a Szöveg nélküli románcok kötetből. A Verlaine-vers hangzóvilága ezúttal más, mint az Őszi dalban, s egy olyan szójátékra épül, amely eleve visz- szaadhatatlan magyarul: il pleure, il pleut, magyarul könnyezik, esik;

16 Szabó Lőrinc, Vallomások, 171.

300 / Szávai János