Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben

utolsó szavai - „végletesen megnyúlt csönd" - a Tücsökzene zárlatához hasonlóan utalnak a vers akusztikus jelenlétének felfüggesztődésére, a szöveg végének bejelentésére, a két dübörgés között tapasztalható csönd pedig a bekezdések közötti sorkihagyásokra is vonatkoztatható. A szöveg befejeződése után következő, akusztikus ingerek nélküli állapot ugyanakkor nem véges, hanem „végletes": szélsőséges mértékben és akár vég nélkül érvényesül. Ez a vers akusztikus működését érintő önreflexió az egész szöveget ebbe az iteratív, hang és csönd váltakozása révén előálló ritmusba írja bele, az írás térbelisége pedig különösképpen ezt az iterativitást teszi egyszerre hozzáférhetővé. A prózavers vizuális és akusztikus működései között előálló párhuzamosság, a kettő elválaszthatatlansága csak tovább erősíti a vers önprezenciájának, a versnyelv hangzósságának és térbeliségének szerepét, a Roncstelep- hez hasonló olyan szövegtárgyként áll tehát elő, amely struktúrája és iterativitása révén létesíti térviszonyait.

A szimultaneitás és a katalógusszerűség tehát e szövegek esetében a nézőpont meghatározhatatlanságának okaként is érthető. Mert bár a reflexió hiánya, a semlegesség, a szenvtelenség mind összefüggésben vannak a szöveg személytelenségével - ahogy az Oravecz-kötet prózaversei esetében általában is tapasztalható -, a kartográfia kultúrtechnikájának eljárásait számba véve juthatunk közelebb ahhoz, hogyan is alakul a nézőpont szerepe, illetve hogy szóba hozható-e egyáltalán. A szövegek statisztikai igényéből eredeztethető listaszerűség úgy kerüli meg a nézőpont szituálhatósá- gát, hogy a katalógus kartográfiai kultúrtechnikáját működtetve olyan nem-perspektivikus eljárást alkalmaz, amely már eleve lehetetlenné teszi a nézőpont antropocentrikus jelenlétét. Ez az irodalom és kartográfia között közös pontként tételezhető összefüggés29 azt mutathatja meg, hogy mindkét médium képes a téralkotás azon praxisainak alkalmazására, amelyek a perspektíva hátrahagyásával, a papír felületének grafikus működései révén jutnak szerephez.

29 Stockhammer, I. m., 83.

Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései... / 277