Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben
hogy a térkép grafikus terén belül, ennek pontjai között jöjjön létre valamiféle viszonyulás, a Roncstelep első két, térbeli egysége között megvalósuló rámutató funkciója révén olyan kartográfiai működést visz véghez, amely az írás terén belül tölti be az indexikalitás funkcióját; nem egyszerű előreutalás történik ugyanis a szövegben, hanem olyan előre jelzett helymeghatározás, amely a szöveg egy konkrét szakaszára mutat rá, a két, szóban forgó szakaszát köti össze, majd az önmagára mutató deixis által teljesíti be az indexikalitás feltételeit. Egészen más lesz a helyzet azonban a második szakasz egyetlen, a katalógus elemei közötti viszonyra mutató „amott" határozószó esetében. Míg ugyanis az előző esetben a deiktikus működést még nem tette lehetetlenné, hogy az „itt" mintegy saját magára is mutatott, az „amott" esetében a szöveg az írás teréből adódó elrendezése felülírni látszik annak deiktikus működését, és ilyen módon diszfunk- cionális deixisként illeszkedik az „itt" által térbeli egységgé tett második szakasz felsorolt elemei között. Nem feltétlenül csupán abból az okból, mert nem illeszkedik az írás térbelisége által meghatározott elrendezéshez, azaz hogy nem kerül ebben a térbeliségben máshová, másik szakaszba, hanem - nyilván ebből következően - azért, mert noha logikai okokból mintegy ismételnie kéne az „itt" működéseit, nem tölti be annak kettős szerepét, nem képes egyszerre a deixis és az indexikalitás ez esetben egymást kizáró funkcióit egyszerre ellátni, ezzel feszültséget keltve a kettő között. A deiktikus funkciót megkerülő indexikalitás - vagy akár az itt létesülő feszültség - a perspektívát illető fenti megállapításoktól sem független; a perspektíva gyújtópontja kijelölhetetlen, a részletekre irányuló figyelem nem az egészként elérhető terület létrehozásában érdekelt, az indexikalitás által egymás mellé helyezett szakaszok pedig mindennek saját elrendezésük révén biztosítanak alapot. Az „itt", vagy az egy sorral későbbi „amott", ahogy az egymást követő szakaszok is, az írás terének mellérendelő struktúrája által lehetővé tett, egy térben hozzáférhető egységeket létesítenek. A közöttük lévő Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései... / 273
