Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

találását kereső időszakában azért nem szervez újabb verskötetet magának, mert érzékeli ezt a kettős irányultságot, de nem tudja még megrendszabályozni, együttes jelenlétüket az Eliot-vershez hasonlóan még nem tudná tökéletesre formálni. Pedig már programadó rálátással belevezeti a poétikájába:52

Nem ismertem már magamat se, jaj, s falba léptem s ajtót nyitott a fal, nyílt az ajtó és nyiltak jó csodák s én boldogan botladozom tovább idegen romokon s magamon át s nem félek már, hogy újból elveszítsen: két kezével egyszerre tart az Isten s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,

jobbja emel, és fölragyog az ünnep.

Azt a poétikai meg-megjelenést tudatosítom ezáltal Szabó Lőrinc 1927-1928-tól alakuló költői pályáján, amely, bele-beleszövődve a látványosan kifejlődő dialogikus poétikai paradigmába, annak minduntalan jelenvaló túloldalaként jelentkezik a költő pályájában - már annak az irodalomtörténet által megjelölt megjelenése előtt is (az 1938-as Harc az ünnepért kötet meghatározó versei már 1927-1928-ban keletkezettek). Csakhogy ennek jelenlétét eddig nem tudatos kiegészítésként értelmezte a szakirodalom, inkább csak esetenkénti ellenpontozásként számolt vele. Bár hivatkozhatok egy korábbi tanulmányomra,53 amelyben megírásakor e tendenciát még csak a dialogikus paradigma esetenkénti kiegészüléseként érzékeltettem, ma már, mostani értelmezésem megalapozásaként, az eddig

52 Szabó Lőrinc, Falba léptem s ajtót nyitott a fal, Pesti Napló, 79(1928), jan. 22., 36.

53 Kabdebó Lóránt, A tékozló fiú csalódása: Szabó Lőrinc költészetének dimenziói, It, 19(1986), 103-122. Erre érzett rá a költő fia, aki akkor meg is jegyezte: eddig csak „fasiszta” költőnek tartották apámat, te most még vallásos költőt is akarsz belőle csinálni.

26 / Kabdebó Lóránt