Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben
mintha egy gömb fénytág felületén robbanna rólad, úgy hagy el az Én [...] A csak vizuálisan hozzáférhető „fénytág felület" ezek alapján éppen a megszólítottal (és a térrel) kizárólagosan azonosított akusztikustól látszik eltávolodni, ezt a hangzósságtól való eltávolodást pedig tovább erősíti, hogy a „fénytág" szó anagrammatikusan is tartalmazza az „Én" betűit, de kizárólag vizuálisan, hiszen az „Én" szó nem hangzik el benne, a szöveg tehát itt mintegy az „Én" nélkül szól. Ez az eltávolodás, ami egyszerre hordozza az „Én" hátrahagyását és a tér akusztikus érzékelésében való eloldódást, úgy vezet el igen következetesen a vers zárlatáig, hogy a bent és a kint viszonyának - az életmű kiemelt darabjaira oly jellemző - megfordításával, kicserélésével a kilátón érzett szédület helyett az „isteni biztonság" állapotába kerül. Ezen a ponton tehát leválasztja a nézőpontot a szöveg által átmenetileg színre vitt lehetséges emberi tekintetekről, az emberi szem által már nem befogható, az egész világra kiterjedő képet mutatva fel. Ez az optikáját tekintve csak „isteniként" érthető perspektíva sem érvényesül ugyanakkor; nem az apollóni perspektíva számára felkínált Badacsony látható ugyanis a szöveg zárlatában, hanem a „nagy, kék réten" „mennyei tücsökzenéjüket" kezdő csillagok részesítenek a tér akusztikus érzékelésének ezen a ponton - a szöveg, a fejezet végén - már egyedüli, az olvasás vizuális folyamatát is felfüggesztő lehetőségében, mintegy a vizuális szövegtérből való kivezetésként, a tücsökzene akusztikus, szövegen túli folytonosságának fenntartása mellett. Hasonló, a tücsökzene hangzósságát a szöveggel azonosító darabok több ponton is előkerülnek a kötetben, talán leghangsúlyosabban éppen a legelején, mintegy bejelentve ezen akusztikus működésnek a szöveg egészére kiterjedő folytonosságát. A Nyitány második darabja, a Síppal, hegedűvel ugyanis mintegy utólag jelenti be a Tücsökzene kezdetét. Az első, A nyugodt csoda című darab az esti ablaknyitás és a tücsökzene hallgatásának jelenetével nyit, hogy a második 266 / Mezei Gábor
