Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben
A Petrarca levelében megfogalmazott, a látvány hatásának tulajdonított zsibbadtság, avagy kint és bent összemosódása, „egymásba szédülése" tehát a Tücsökzené ben az akusztikumban zajló dio- nüszoszi eloldódás, a tér materialitásához való érzéki viszonyulás eredményeként érthető. Az apollóni perspektíva külső nézőpontjának felfüggesztődése az akusztikus ingerek szerepének elsődlegessé válása révén történik; a térhez való hozzáférés így egy olyan, saját hangzósságát előtérbe helyező szöveg létrehozásának eredménye lesz, amely különböző poétikai eszközökkel kísérli meg elfedni a topográfia grafikus kitüntetettségét. A térrel való szembesülés tétje pedig korántsem annak uralhatósága lesz, de sokkal inkább az én pozíciójának változásain, illetve az akusztikus érzékelésen keresztüli feloldódása. A magát a ...kilátón... utolsó sora és a záródarab tanulsága szerint a „hangok szövetébe" szövő megszólított „sóhajjá" alakul, sőt, az első sor végi sortörés révén „csupa suhogássá". De éppen a soráthajlás teszi a következő sor olvasásakor lehetővé, hogy ezt a - nemcsak a szemantika, de a szövegrész hangzóssá- ga által ugyanúgy megvalósuló - azonosítást „a föld s az ég" sorkezdet irányában (is) érvényesítse. Azt, hogy a tagmondat egyszerre lehessen vonatkoztatható megszólítottra, illetve földre és égre, ezen a ponton még a grammatikai szerkezet nem teszi lehetővé, még ha egyébként lexikai szinten a hang előtti/utáni, még emberi „sóhaj" felől a „suhogás" felé tartunk is. Ez a kölcsönös tulajdonítás, ami a teret (és egyben az általa kínált percepció lehetőségét) akusztikussá teszi, csak a fent említett „egymásba szédül a bent és a kint" sor utáni - hangzósság tekintetében erősen sűrített - szakaszban történik meg, hogy a folyamat végén a ...kilátón... utolsó sorában előrejelzett megkönnyebbülés az „Én"-től való megszabadulásban realizálódjon: [...] és zeng a hang és zsongva ring a rét, s ahogy szíved átveszi ütemét, Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései... / 265