Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"
Mert Tied Az élet Mert Tied a Ez a vége a földi világnak ez a vége a földi világnak ez a vége a földi világnak nem bomba, csak egy buta nyekk. Ezt fordítja majd Szabó Lőrinc a Tücsökzene után, amikor rálátása kiteljesedik a század lírai „kettős látására", átélve saját pályaképének hasonlatos „kettős látását".50 51 Szokása volt ugyanis, hogy pályája során előbb saját költészetében felhasznál és kimerít valamely poétikai lehetőséget, majd még egyszer feldolgozza fordítóként az addig példaképként szolgáló világirodalmi eseményeket. így volt ez Baudelaire-, Verlaine-, majd Goethe-fordításai esetében is. Hasonlóképpen jár el éppen ezzel az Eliot-verssel is. Babits hatására felfigyel költészetére, és a Tücsökzene 1947-ben megjelent első változata után, megrendelésre sem várva (korai Eliot-versfordításai még ma is kiadatlanok!) lefordítja Az üresek címmel a költeményt, amelyben éppen az ő pályamenetének „kettős látását" éli bele a fordított szövegbe.5’ Korábban azt hangoztattam, hogy Szabó Lőrinc költészetében egymást követően Gottfried Benn és T. S. Eliot személyiséglátomásának egymással szembenálló szólamai vitatkoznak. Ez a kettős szólamúság azonban már Az üresekben is jelen van, és nemcsak időbeli egymásutániságban következik be Szabó Lőrinc költészetében sem, hanem már 1927 és 1930 között egyidejűleg jelentkezik. Eddig csak a kijegecesedésének kettősségét mint egymást követő poétikai megvalósulásokat mutattam be. Valójában az önmagára 50 T. S. Eliot, Az üresek = Szabó Lőrinc, Örök Barátaink II, 242-244. 51 Kabdebó Lóránt, Szabó Lőrinc-T. S. Eliot párhuzamok = Uö., Mesék a költőről: Szabó Lőrinc-tanulmányok, Ráció, Budapest, 2011, 271-283. ,egy Költő Agya" / 25
