Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában

az is alátámaszt, hogy e végső döntés már csak szinekdochikusan áll kapcsolatban a vezérrel: a szív árama indítja meg az új rend gépeit - vagyis a személyes kontroll az események fölött már csak érintőleges.41

Itt érdemes megjegyezni, hogy a gépezet, a gépszerű működésmód megjelent a korábban már idézett Vers és valóság részletben is, méghozzá A Sátán műremekeinek alkotási folyamatáról szólva. Mint a fenti idézetből látható, Szabó Lőrinc a versek születése okának a politikai-társadalmi meggyőződését tekinti, amely kiváltó okra reagálásként „gépiesen" következik a versekben megjelenő „ajánlott társadalmi csodabalzsam".42 E mozzanatra csupán azért érdemes felfigyelni, mert mindkét esetben - még akkor is, ha az egyik szöveg, ahogy Szabó Lőrinc hivatkozik rá, drámai monológ, a másik pedig a szerző önkommentárja - valamiképpen a politikainak (politikai hatalomnak, meggyőződésnek, ideologikus gondolkodásmódnak) lesz a jellemzője a gépszerű, automatizált működés. Ahogyan a Vezérben az autonóm, személyes döntések, úgy A Sátán műremekei esetében a személyesebb hangvételű lírai reflexiók ekképpen elhalványulni látszanak. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az új rend gépei, amelyet a vezér szívének áramai indítanak be, hasonlatos A Költő és a Földiek zárásához („egyszerű szava / munka lesz és beszéde kard"), amely a költő szavait teszi meg a világrend megváltoztatásának letéteményesévé.

Ezen a ponton tehát egymással összevethető pozícióba kerülhet a vezér és a költő, legalábbis a retorika és a nyelvi perfomancia szintjén, amennyiben mindketten valamilyen változást okoznak Egészen pontosan a kezükben lévő eszközök válnak valamiképpen politikai

a kockát, amikor kimondja, hogy átlépi a Rubicont. [...] Hogy milyen lelki mechanizmus működhet benne, amikor ellenségként szembeszáll egy ellenséges világgal, s tudja, hogy a döntés pillanata őt magát s vele milliókat rettenetes helyzetekbe, pusztulásba döntheti." Szabó Lőrinc, Napló = Vallomások, 291.

41 Noha az első változatban ez a test épületében történik, ezzel is fenntartva az én-kiterjesztés testmetaforáját a szinekdoché helyett. Vö. „én megszűnők s testem épületében / megmozdul egy világ gépezete".

42 Szabó Lőrinc, Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések, Osiris, Budapest, 2001,43.

256 / Gorove Eszter