Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában

az igazság kimondása, a nép helyett való felszólalás, semmint a megszólítás a cél. Az „életet rágalmazó" verseit azért kárhoztatja, mert ezek által nem tudott irányt mutatni, segítséget nyújtani. Nem úgy, mint Különbéke című kötetével, ahol már „életlátásfaj időnkint határozottan megenyhült [...]", és ahogy a személyesebb hangvételű líráról ő maga mondja: „tanulságos, sőt mulatságos és hasznos kis bizonyítékai akadnak annak, hogyan tanultam meg járni az ingová- nyon".29 Ez a közlésmód pedig ahhoz vezetett, hogy Szabó Lőrinchez - legalábbis a költő helyzetértékelése szerint - a „versrajongók" úgy kezdtek fordulni, „mintha orvosuk, kalauzuk" lett volna, s már nemcsak tetszeni, de használni is tudott, anélkül, hogy erre külön törekedett volna. Ám, mint a fenti részletből látható, ez az iránymutató szerep távol esik a politikai felhasználhatóságtól vagy az olyan, szélesebb értelemben társadalmi problémákra irányuló kérdésektől, mint amilyeneket még A Sátán műremekeiben lehetett olvasni; sokkal inkább az egyes olvasó megszólítása jellemző, az egyéni emberi utak számára akarna ez az ars poetica valamiképpen hasznossá válni. Az itt megjelenő használás-eszménynek a konkrét politikai céloktól való távolsága egyrészről hasonló ahhoz az elképzeléshez a költői szerepről, amely védőbeszédeiben jelenik meg, amennyiben a használást kulturális közreműködésként értékeli: mindegyre a fordításait, a köteteit, a magyar kultúráért való tetteket sorolja, amikor a vádak méltánytalanságát igyekszik bemutatni, s ehelyütt a társadalmi hasznosság kérdése inkább abban áll, miként tudja költőként végezni munkáját, melynek mércéjét jól mutatja költészetfelfogása.30 Másfelől azonban feszültségben is áll a két elképzelés egymással, arra nézve, hogy „Az irodalmi pesszimizmus egy része tényleg csak szellemi tunyaság és konvenciódban a „kulturköltő" erőteljesen negatív fogalomként jelenik meg, s talán e mozzanatban érzékelhető leginkább, hogy egy 1939-ben megjelent publicisztikai írásról van szó.31

29 Uo„ 471-472.

30 Szabó Lőrinc, Bírókhoz és barátokhoz, OLDALSZÁM***

31 Szabó Lőrinc közismereten az 1930-as évek második felétől szimpatizál jobboldali irodalmi és politikai törekvésekkel, 1935-ben többek közt Illyés Gyula, Németh

Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában / 251