Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában
bár kritikus, esztéta, irodalomtörténet-író; miként a szellem árulója az az író is, aki „egyénnek, pártnak, társadalmi osztálynak, egyházi csoportnak, vagy bármilyen hatalmi vagy szociális közösségnek hízeleg".25 Fontos itt megjegyezni, hogy a háború alatt a katonaversei is kemény bírálatot kapnak jobboldalról amiatt, hogy a kor szellemének nem felelnek meg, tekintve, hogy nem buzdító jellegű költeményekről van szó, mint ez többek között a Bírókhoz és barátokhoz védőbeszédből is kiderül.26 Szabó Lőrinc e támadás kapcsán szintén azt hangsúlyozza, hogy valami „igazit" és „emberit" igyekezett kihozni a katonatéma anyagából, szemben a célzatos, propagandisztikus politikai felhasználhatósággal.27 Ugyanakkor a fent megfogalmazottak ellenére Szabó Lőrinc költészetfelfogásának visszatérő eleme a líra hasznossága, a használni kívánás igénye, ám e használni akarás kívánalmai körül érzékelhetők a szövegek legnagyobb belső feszültségei. Érdemes felidézni az „Az irodalmi pesszimizmus egy része tényleg csak szellemi tunyaság és konvenció" (1939) című írásból azt a részt, melyben saját költői tevékenységét kritizálja, amennyiben az túl pesszimista lévén (a túl sok dekadens elem miatt) nem jutott közel a befogadók nagy részéhez: „Legjobban azt sajnáltam, hogy az a tulajdonságom bizonyos határig és bizonyos értelemben elzár a néptől, és polgárivá, »kultúrköltővé« tesz. Pedig én használni szerettem volna a hazámnak."28 A néphez szólás igénye mint hasznosság és mint a költészet egy lehetséges funkciója mintha A sátán műremekei záróversével egybecsengő eszményt sugallna, hozzátéve, hogy A Költő és a Földiekben elsősorban 25 Szabó Lőrinc, író és politika = Uő., Emlékezések és publicisztikai írások, 671. 26 Szabó Lőrinc, Bírókhoz és barátokhoz, 466. 27 „Nyilas újságban jelent meg egy minősíthetetlen dorongálás - nem az egyetlen arról az oldalról -, fejemre olvasta, hogy »européer« vagyok, »kulturlény«, hogy »meggyalázom a honvédséget«, mert emberi dolgokat írtam róla, és hogy »verseimben egy világpolgár szenvelgései tükröződnek és pacifizmus«, nem jjedig az »ezeréves magyar ököl« és a »dübörgő marsok moraja« és így tovább... Én azt hittem, az örök mintákat - s az első mintákat! - adom népem költőinek arra, hogy hogyan lehet valami igazat és emberit kihozni a katonaélmények sprőd anyagából Uo. 28 Szabó Lőrinc, „Az irodalmi pesszimizmus egy része tényleg csak szellemi tunyaság és konvenció" = Uö„ Emlékezések és publicisztikai írások, 472. 250 / Gorove Eszter
