Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában

prózaiságát Rába, ellentétben a szakirodalom egy részével,11 kevésbé hozza összefüggésbe az avantgárd irányzatok Szabó Lőrincre tett hatásával. Noha a kötet sokszor látomásszerű képalkotási módját az avantgárdnak tulajdonítja, de nem osztja azt a véleményt, hogy szabadversek szerepelnének A sátán műremekeiben. Fontos észrevétele, hogy az a formatudás, amelyet Szabó Lőrinc olyan sokat is hangsúlyozott a költészet kapcsán publicisztikájában,12 és amely versalkotását általában jellemzi, A Sátán műremekeiben sem hagyja cserben. Rába magát Szabó Lőrincet is idézi, aki egy levélben fogalmazza meg, hogy igyekezett „e nyersességnek formát adni, a sorokban kemény, erőszakos ritmusban, s méginkább az egyes versek vonalvezetésében, a kompozíció zártságában, hangzásban és építő-konstruáló fel- használásukban egyformán, vagyis: értelmet adni a szimultanizmus- nak, formai értelmet, [...] eszközzé tenni és nem öncélúvá."13

A versekben megfigyelhető szónoki hangvétel előzménye, amely az alanyiságtól távolodva a kollektívumhoz szól, Rába György megfigyelése szerint a görög kardalokban keresendő. A görög kardalokból ismert sorfajokat egy metrumtáblázatban mellékeli, amelyből látszik, hogy Szabó Lőrinc tiszta és módosított, csonkolt sorfajokat is használt pindaroszi vagy bakkhülidészi sorfajok alapján. A kardal műfajának a kötethez való kapcsolása - amellett, hogy a műfaj felől nézve újraértékelhető a Vers és valóságból származó idézet azon passzusa, mely szerinta kötet háttérzenéjeként Szabó Lőrinc Wagner Ring\ét határozza meg (lévén a kardalok hangszeres kísérettel énekelt művek) - a szociális, társadalmi hangvétel lírai megalapozottságát is alátámasztja. A rituális funkciójú lírai kardalok is - a tragédiákban szereplő kardalok mellett - narratív jellemzőkkel bírtak, s nyelvük, érvelésmódjuk jellegzetes összetevői voltak a gnómák,14 amelyek retorikai

11 Ő itt többek közt Illyést említi. Vö. I. m., 54.

12 Vö. Szabó Lőrinc, Divatok az irodalom körül = Uő., Könyvek és emberek az életemben, szerk. Steinert Ágota, Magvető, Budapest, 1984, 156-195; Szabó Lőrinc, A költészet dicsérete = Uő., Emlékezések és publicisztikai írások, szerk. Kemény Aranka, Osiris, Budapest, 2003, 533-536.

13 Rába, Szabó Lőrinc, 54.

14 Bartal Mária, Urai kardalok Weöres Sándor Medúza és Elysium című köteteiben,

244 / Gorove Eszter