Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában
hirtelen eláll s a sívár szürkeséget egyszerre töri át valami, ami szívre, tehetségre emlékeztet", és ezen pillanatokat el is választja azon szöveghelyektől, amelyekben „panaszaival, a társadalomról szóló verses elméleteivel áraszt el".8 Az, hogy Füstnek igaza van-e a sokféle nya- katekert bizonyítás, az önismétlés tekintetében, vitatható, ahogyan szintén megkérdőjelezhető az az állítás, hogy ilyen élesen elválik-e a kötetben a valódi lírai teljesítmény és a társadalmi tematika. A kötet prózai jellegét azonban nem csak Füst kemény kritikája fogalmazza meg, Ignotus Pál írásában épp e prózaiságot éri dicséret, mivel az a kötet tematikájánál tartja a nyelvet, megőrzi a „vezércikk" és „nyomorriport" karaktert, és nem esik abba a hibába, hogy a formai megoldások, a verselés, a hangzás elvonja a figyelmet a „mondanivalótól".9 10 Jóval később, egészen más szempontból Rába György is a prózaiságot tekinti a kötet poétikájának meghatározó jegyének, amennyiben azon az állásponton van, hogy ez a versgyűjtemény leginkább (balzaci) regényként lehet érdekes, tekintve, hogy a kor tipikus figurái vonulnak fel az olvasó előtt, úgymint milliárdos vagy operába utazó díva, s ekképpen A Sátán műremekei a „kapitalizmus kritikai néprajzaként" olvasható.'0 Hogy ez az epikus erővel bíró társadalomrajz megképződik, az annak is köszönhető Rába szerint, hogy sok óda vagy zsánerkép szerepel a kötetben, mintáz Amiért nem csak templomokat, amely Rába szerint himnikus jelleget ölt, vagy utóbbira példa lehet a Negyedóra isten és a hivatal közt. Ugyanakkor a kötet 8 Uo. 9 „Tudniillik: az ilyesféle szociális vezércikk-tenedenciájú és nyomorriport témájú költeményeket többnyire az teszi felemásokká és erőtlenekké, hogy maga a hangzásuk és versszerűségük hazudtolja meg a tartalmukat: a klasszikus verselés az ünnepélyes vagy aforisztukus méltóságával, a nyugat-európai az érzelmes vagy vidám melodikusságával, a magyaros flegmatikus vagy duhaj döngésével, a néhány évtizedes posztimpresszionisztikus szabad vers az elnyúló, reflexív lüktetésével, a néhány éves, mondjuk dadaisztikus vers pedig önmagát tagadó, nihilisztikus szeszélyességével vonja el és semmisítse meg a savát az olyan mondanivalónak, amelynek lényege, hogy nagyon is hihető és szó szerint komolyan vehető, nagyon is egyszerűen fájdalmas, káromkodó, vagy jajgató legyen." Ignotus Pál, Szabó Lőrinc: A sátán műremekei = Homlokodtól fölfelé, in memoriam Szabó Lőrinc, szerk. Domokos Mátyás, Nap, Budapest, 2000, 66-67. 10 Rába György, Szabó Lőrinc, Akadémiai, Budapest 1972, 52. Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában / 243
