Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

szenvedélyét és iramát is reprezentálhatják. És ez itt nem pusztán egyfajta „értelmezői önkény" a tanulmányíró részéről: utalhatunk egyfelől Csokonaira, aki a jambust „szökő" verslábnak nevezte, másfelől Kosztolányira, aki Petőfi emblematikus Szeptember végén című versében az anapesztusok jelentésképző lehetőségeit a vér rohanásaként, a futás, méghozzá az életnek a halál felé futása jegyében interpretálta.21 Különösen izgalmas ugyanakkora Szabó Lőrinc-köl- teményben, hogy az egyetlen nőrímes (hosszú-rövid szótagra végződő) sor éppen a megértek szóalakot emeli ki a második versszak utolsó előtti sorában, mintegy ezzel is hangsúlyozva a megértésre törő sürgető igényt, amely, úgy tűnik, csakis a kiszökés révén valósítható meg.

21 Vő. „Mindezt pedig betetőzi a vers dallama, mely a szavak értelme fölött röpdös, idegesen száguldó anapesztusaival, a vér rohanását, minden dolog tünékeny voltát példázva, a páratlan sorokban a záró csonkaütemmel az életet s a páros sorokban, melyekben az anapesztus már teljesen kicseng, mintegy elismerve és megpecsételve az elmúlás törvényét.'' Vagy: „Most már a vers hanyatthomlok lejt a végkifejlet felé. Siessünk élni, sarkunkban a halál. Az idő épugy nyargal, mint az anapesztusok.'' Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor = Uő„ Lenni, vagy nem lenni [Hasonmás kiadás], Kai- rosz, [h. n.] [é. n.], 220, 221. Az idézetek helyesírása a kiadásét követi.

Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól / 237