Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

nem hermeneutikai módon az identitás felépítésének akadályaként értelmezi: „Ha mindig csak megértek, / hol maradok én?" Hasonló a helyzet a harmadik versszakbéli előfordulással („Nem! Nem! Nem bírok már bolond / szövevényben lenni szál; / megérteni és tisztelni az őrt / s vele fájni, ha fáj!"). Más jelentéslehetőségeket látszik azonban előhívni a szóforma harmadik előfordulása („Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, / az értelem szökik, / de magára festi gondosan / a látszat rácsait." - kiemelések: H. K.)

Ez utóbbi alapján úgy tűnik, a versbeli beszélő elutasítja az értelmet és a megértést, s éppen ebben, az „értelem szökésében" látja a szabadulás reményét. Másfelől az értelemtől való megszabadulás értelmét is be kell látnia, azaz az értelemtől való megfosztottság szükségszerűen követeli meg egy - magasabb rendű - értelem elérését s az általa biztosított rálátást az elutasított dolgokra. (Valahogy olyanképpen, ahogyan a kötetben a vizsgált darabot követő Menekülni című vers zárul: „Légy hát bolond, de / tudd, hogy miért.") Kettős mentális és egzisztenciális pozícióba kerül tehát a vers énje (beszélője): el kívánja vetni a világ („bolond / szövevény") dolgainak megértését, miközben tulajdon értelmét, értelmi-értelmezői tevékenységét ki kívánja szöktetni e világból, persze álcázott, „rácsozott" módon. Vagyis meg akar szabadulni az értelemtől, a világ megértésétől, s egyben kívánja, szinte követeli a világ mibenlétére való rálátást, egy magasabb „meta"-pozíciót, ahonnan valóban megvalósulhat ez a nagy(obb) távlatú megértés.

Innen nézve különösen érdekesnek és interpretatívnak mutatkozik még egy metrikai-ritmikai megfigyelés. A versszöveg szinte végig hímrímeket, azaz emelkedő, rövid-hosszú szótagra végződő verssorokat használ. Azokon belül is a rövid-hosszú végződés előtt gyakorta még egy rövid szótag áll (azaz a kvázi-jambusi helyett kvázi-anapesztusi sorvéggel van dolgunk), ami még inkább erősíti az emelkedő sorzárlatok szerepét. Az anapesztusok - verssorbeli gyakoriságukról már esett szó - a szökés, a kiszabadulás vágyát,

236 / Horváth Kornélia