Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

be múltba és jövőbe. Hogy csak a legevidensebb kapcsolódásokat említsem: világosan visszamegy Vörösmartyra, Aranyra, Kosztolányira, egyfajta hatástörténeti szimbiózisban „él" József Attilával, s előkészíti Pilinszky költészetét. Harmadrészt pedig a versbeszéd modalitása is segít „kiiktatni" a befogadásból a didaktikusnak ható kijelentések és/vagy felszólítások potenciális monotóniáját. Ha csak egy rövid áttekintéssel élünk, azt mondhatjuk: míg az első versszak csupa kijelentő mondatból áll, addig a második egy kérdéssel indít, s ezt még egy-egy kérdéssel folytatja, illetve zárja. A harmadik versszak három felkiáltással kezd, s közülük az első kettő („Nem! Nem!") tagolatlan mondat, vagyis „kettős indulatkitörést" reprezentál. (Ezután két kijelentő mondat következik a szakaszban.) A negyedik versszak valóságos modalitásbeli kulminációs utat ír le: indul egy logikus-racionális kijelentéssel, amit egy inkább nyomatékosítást, mint valódi érzelemkifejezést jelző felkiáltó mondat követ, s ezt a sort egy példá- zatos (tehát felszólító erejű) kérdés, végül pedig nagy gyorsasággal, mindössze két verssorban négy (!) hiányos mondat - kettő kérdő, kettő felkiáltó - zárja le. Az ötödik versszak az első két kijelentés után meghozza a versbeszédből eddig még „kimaradó" felszólítást („Rejtőzz mélyre, magadba!"), hogy utána visszatérjen a kijelentéshez. Végül a hatodik versszak egy vad, hiányos, már-már ordítást idéző kiáltó felszólítással indít („Tengerbe, magunkba, vissza!"), amelyet egy csaknem hasonló hevületű felkiáltó megnyilatkozás („Csak / ott lehetünk szabadok!"), majd három kijelentés követ, hogy a verset egy nyomatékos felszólítás zárja („álmodjuk hát, ha még lehet, / az Egynek álmait!").

Végezetül a versben lexikai úton is explikált megértés-témát vagy -témákat vizsgálom meg röviden. A megértés kérdése háromszor artikulálódik explicit módon a szövegben, s részlegesen hasonló módon, mint az igazság és az igaz témája, vagyis az előfordulások inkább ellentmondásosak, mint egymást megerősítőek. Az első előfordulásra a második versszakban bukkanhatunk, amely a megértést éppen

Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól / 235