Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

S ha már a vers nyelvi-megnyilatkozásbeli vizsgálatára térünk rá, feltétlenül szükséges utalnunk egyfelől Kabdebó Lóránt megállapítására, aki szerint a kortárs kritika éppen a Szabó Lőrinc-i versbeszéd természetességére figyelt fel, szemben a megelőző költészeti paradigma szecessziós stilizáltságával,20 másfelől a versbeszédnek már Rába által is hangoztatott „gnómaszerűségére", azaz ilyen értelemben, mondjuk ki, mesterkéltségére. Nincs mód ehelyütt tételesen felsorolni a vers megfellebbezhetetlennek tűnő, mert a lírai énre vonatkozó állításait (csak három példa: „Mert te ilyen vagy, ők olyanok", „s ami szabály, mind nélkülem született" [1. versszak], „Én vagy ti, egyikünk beteg" [2. versszak]), egyfajta aranymondásként megfogalmazott kijelentéseit (két példa: „az igazság idegállapot / vagy megfogalmazás" [1. versszak], „Fut az idő, és ami él, / annak mind igaza van." [2. versszak]), példázatos megnyilatkozásait, illetve kérdéseit („Hol járt, ki látta a halat, / hogyha a háló megmaradt / sértetlenül?", „...valami nagy és szabad álom..." [5. versszak]) és „élettanács"jellegű felszólításait („Rejtőzz mélyre, magadba!" [5. versszak], „Tengerbe, magunkba, vissza!" [5. versszak]). Ha a versbeli megnyilatkozásokat eme pragmatikus funkcióik felől vizsgáljuk, szinte elkerülhetetlenül arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy az egész versmegnyilatkozás didaktikus és kioktató, vagyis nagyon is idegen a lírai költészettől elvárt vagy megszokott megszólalásmódoktól. Paradox módon azonban az olvasó vagy az értelmező ezt a didaxist nem, vagy csak igen kevéssé érzékeli. Ennek oka részint a már felemlített poétikai megoldásokban keresendő (a versritmus sokarcúsága, a rímszerkezet „zárt nyitottsága", az egyes szavak, tagmondatok többrétű értelmezhetősége, az én grammatikai jelöltségeinek sokfélesége és beazonosíthatóságának szövegben emelt akadályai), részint a Szabó Lőrinc-versnek és -lírának a még nem tárgyalt, s a hely szűkössége folytán most csak érintőlegesen említhető beágyazottsága a magyar költészet történetébe. Az Egy álmai sok szállal, mint „szövevény" épül

20 Kabdebó Lóránt, I. m„ 44-45.

234 / Horváth Kornélia