Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

vonatra. Ennélfogva a gravitáció állkapocsszakadással jár nála: a beszéd, de nem a megszólalás végét vonja maga után. Vagyis éppen a beszédre való fiziológiai képtelenség állapotának beállta járul hozzá ahhoz, hogy a természeti folyamat operacionalizálódjon - a verbális kommunikáció műveleti csődje egy másik művelet bekövetkezteként történik meg.

... S egyszerre csak megmozdulsz: csontjaid, melyeknek belső kohéziója enged, zizzenve porrá omlanak:

Halott, most haltál meg egészen!

Itt az utolsó mozdulattal egyidejűleg válik a test tulajdonképpen az ökoszisztéma részévé, a halállal tehát pontosan az élet azon szintjére helyezkedik, ahol az erők harca már nem mutatkozik meg rajta az ember számára. Vagyis eléri azt a külsőlegességet, amely felől a megszólalás műveletei végrehajtódnak, miközben a halál beálltát megállapító kijelentés elemei és műveletei a verbális szinten nem választhatók el egymástól.

Ez felveti annak a kérdését: a kötet egésze szempontjából a nyelv mennyiben integrált az ökológiai folyamatokba? Illetve amennyiben a fentebb feltételezett módon a nyelv a technikai végrehajtás eredendően technikai formája, hiszen a lírai beszédmódban hozzá kötődő és általa kivitelezett operativitás eminensen technikai, úgy maga is a természet felől kerül-e végrehajtásra? Az Egy szó és a Lóci és a szakadék versekben a természeti és a technikai képeknek az egymásba átmenete helyett olyan montázsszerű szerkesztésük történik meg, amely párhuzamosságot vagy éppenséggel elvágólagosságot képez a nyelv és a természet technikai aspektusai között. Az Egy szóban a szó minden szenzuális aspektusa annak írásos jellegét erősíti, hiszen a fénycsóva, a természet megvilágítása optikai tapasztalatként

204 / Smid Róbert