Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Smid Róbert: Harc a technikával
A Kánikulában versnél az extrém klímának a város életébe avatkozása hasonló inverziókat idéz elő; az eső nem felszárad, hanem minden kiszárad, az épületek azonban ezzel párhuzamosan cseppfolyóssá válnak, továbbá a vers a képalkotás szintjén is felkavarja a kliséket, így a ház ablakai nem könnyező szemekkel azonosítódnak, hanem lihegő szájakkal - ez utóbbi tropologizálódás egyúttal halmazállapot-változást is indikál, szublimációt. Az Esőben verssel három momentumában is összefügg a halmazállapot-változást színre vivő tropologikus dinamizmust kihasználó Kánikulában. Először, míg az előbbinél a lecsapódás figurája uralja a retorikai mozgásokat, vagyis a csapadék beleszilárdul a ruhadarabokba, utóbbinál a nyál párolgásával a vízből gőz keletkezik. Másodszor, az Esőbenr\é\ végbement funkcióváltozásokhoz hasonló figyelhető meg az újságpapírsisak motívumában a Kánikulában versnél: papírhajó helyett - mely a vízen úszhat -, ha az utolsó mozdulatot elhagyjuk a hajtogatásban, egy csákót kapunk. Ha az újságpapírsisak a hő ellen nem véd is, indikátorként legalább helyt áll a versben; rajta mutatkozik meg a szélsőséges forróság. Harmadszor, amennyiben az Esőben tanúsága szerint a város a mindent elárasztó csapadékban úszik, úgy a Kánikulában- nál már maga a város olvad egy masszává, az én pedig ismétcsak egy aposztrophéval válik annak részévé. [...] sercegve sül zöld zsírjában a park, puhul a hang, guta kerülget munkást, papot és bárókisasszonyt: megizzadt kövek tüdeje pörkölt gumikat leheli [...] kiülök hát egy padra, hol a tűz körülhízeleg s nyalja arcomat: próbálj, didergő, ázott életem, szárítkozni e roppant fény alatt! 200 / Smid Róbert
