Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni

a saját elpusztítását valamely okból véghezvinni képtelen élő képzetei, valamint a versnek az élet elpusztíthatóságával kapcsolatos kételyei.

Mind a „ne élj, mikor nem akarom", mind a „Ha szeretsz, életed legyen / öngyilkosság vagy majdnem az" sorokban az életnek ez a halál eseményét eltörlő vagy elodázó, az élet és a halál egyidejű jelenlétét létesítő inskripciója határozza mega te feletti uralom határait. Az élet ezeken a helyeken mint a szuverenitás egyfajta maradványa áll ellen az individualitás és az élet teljes feladására felszólító erőszakos beszédaktusoknak. Az, hogy a versbeszéd újra és újra megkísérli ezen ellenállás megtörését (1. „életed legyen / öngyilkosság"; 2. „míg sajnálod az életed, / míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan / halott és akarattalan; / addig nem vagy a többieknél / se jobb, se több"; 3. „ne élj, mikor nem akarom"), éppen azt erősítheti meg, hogy a Semmién Egészen tanúsága szerint ezzel az ellenállással egyetlen beszédaktus sem tud versenyre kelni; hogy a költői nyelv per- formatív ereje ugyan képes lehet a Másikat jogi-politikai szuverenitásától megfosztani, ám az e szuverenitás lenyomatát vagy hiányát inherens módon, mintegy maradványaként magába záró - és a jogi-politikai rend számára hozzáférhetetlenné tévő - élettel szemben minden beszédaktus szükségszerűen bizonyul sikertelennek. Hiába kebelezi be börtönként az én a tet, alakzatának környezetévé válva és ekként identitásának határait is messzemenően meghatározva („bent maga ura, aki rab / volt odakint'; „sorsomnak alkatrésze légy"; „e bonthatatlan / börtönt ne lásd") nem tud maradéktalanul úrrá lenni a Másikon. A „bent maga ura, aki rab / volt odakint' sorok ezt már a nyitánynál előrevetítik:50 a bekebelezés vagy a bebörtönzés műveletei eszerint magukban nem alkalmasak arra, hogy a te bentjét is az én uralma alá rendeljék. Ezért van szükség arra, hogy a versbeszéd performatív aktusai behatoljanak ebbe a térbe és kiüresít- sék azt. A vállalkozás sikere - amely az én identitásának megalkotását és stabilizálását jelentené - az élet ellenállásának, a bent legvégső maradványának megtörésén áll vagy bukik.

Az élet ellenállása azonban úgy tűnik, nem megtörhető. Ez a Te meg

50 Vö. Uo„ 254-255.

Élni annyi, mint ellenállni / 181