Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni
a világ összefüggésrendszerében korántsem meglepő, tekintve, hogy az élet puszta ténye, miként erre Horváth Kornélia is rámutat, fiz Egy álmaiban egyenesen az igazság trópusaként jut szóhoz („ami él, / annak mind igaza van").51 A Semmiért Egészenben az élet ellenállása azáltal, hogy kikényszeríti a vele szemben megfogalmazódó kompenzatorikus - az énen individualitásának megalapozása során esett csorbát semmissé tenni, ezzel együtt pedig az én és a te hierarchikus viszonyának belső egyensúlytalan egyensúlyát kiegyenlíteni vágyó - ismétléseket, az ént mintegy sikertelen beszédaktusainak börtönébe zárja, megkettőzve a vers utolsó strófájában felhangzó „e bonthatatlan / börtönt ne lásd" felszólítás lehetséges címzettjeit. Az önmegszólítás lehetősége ezzel az előbbi sorokba íródik, hiszen a fentiek alapján könnyen lehet, hogy a börtön láthatatlanságára vonatkozó felszólítás alól az én sem képes kivonni magát,52 még ha esetében inkább a nyelv börtönéről legyen is szó, mely a vers metapoétikai szintjén tűnik fel. Az aszimmetrikus intim viszony kiépítése, miközben - sikerült beszédaktusokat feltételezve - végrehajtódrak tekinthető, ezért nem képes nem elbukni. Amíg a vers tematikus szintjén a te alakzatát az én példátlan körültekintéssel kívánja a tárgyi, eszközszerű létbe utalni, valamint puszta, elpusztítható életével egyenlővé tenni, addig a költemény metapoéti- kai-metapolitikai szintje aláássa ezt a folyamatot. A Semmiért Egészenben a költői nyelv a beszélő ellen fordul,53 és ezzel épp abból a helyzetből billenti ki az ént, melynek megteremtésére parancsai, felszólításai és kitételei törekednek. Az élet ellenállása a tengely, amely a vers tematikus és metapoétikai szintjeit összeköti és elkülönbözteti; a tengely, melyen a szuverenitás kérdése megfordul. Innen nézve akár azt is lehetne mondani, hogy Szabó Lőrinc versében szuverén csakis az lehet, aki, de sokkal inkább: ami képes ellenállni a költői nyelv létesítőerejének. Az élet ellenáll. 51 Vö. Horváth Kornélia, A megértés kérdései: Az Egy álmai, Irodalmi Szemle, 2017/12,63. 52 A megszólítás és a megszólítottság közti különbségtétel nehézkessé válása a Te meg a világ verseinek esetében nem példa nélkül álló jelenség. Vö. Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak..., 94. 53 Ennek egyik eklatáns példájára Lőrincz Csongor mutatott rá: az „e bonthatatlan / börtönt ne lásd" sorainak esetében a „soráthajlás materiális értelemben megbontja a börtönt, leválasztva azt jelzőjéről". Lörincz, Líra, kód, intimitás..., 103. 182 / Balogh Gergő
