Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni

alitása a verset szervező folytonos felcserélődések logikája szerint48 - melyeket könnyen lehet, épp a szuverén köztes, a kint és a bent között elfoglalt pozíciója állít elő - csakis a Másik által végrehajtott műveletek viszonyában biztosítható. Az én ráutalt a te életének ellenállására. Individualitásának legitimitását a Másik maradéktalan odaadása és minden mást felemésztő szerelme felőli folytonos visszaigazolásának irányából tartja elgondolhatónak. A Másik feletti totális uralomra való törekvés ezért lényegében az én abszolút függésbe kerülésével, a te életének ellenállása által létesített uralom alá rendelődéssel jár.

Az élet és a halál dialektikájának előbbi mintázata jut szóhoz abban a versbeszéd és a szöveg materiális kódja között létesülő példaszerű elcsúszásban is, amelyre Kulcsár Szabó Ernő mutatott rá a vers elemzése során. Az, hogy „a vers énje egészen mást mond a beszéd alanyaként, mint amit a szöveg scriptoraként (»lejegyzőjeként«) tesz",49 a „Ha szeretsz, életed legyen / öngyilkosság vagy majdnem az" sorok esetében azt jelenti, hogy a sor mint egység egyfelől - az én rendelkezése és az abban rejlő implicit ígéret révén - garantálja a szerelem árán megváltható életet, másfelől azonban ezt az egységet és az általa prezentált implicit ígéretet a versbeszéd kontinuitásában feloldó soráthajlás képes a visszájára fordítani. A szerelem és az élet ekvivalenciáját („Ha szeretsz, életed legyen") ekkor a szerelem és a halál vagy a halállal való szüntelen érintkezés logikai kapcsolata váltja fel. Ez a mozgás éppen ellentétes a költeménynek a versbeszédet a sortörés által megerősítő tendenciáival („mint egy tárgy, olyan / halott"). Itt tehát, vagyis a „Ha szeretsz, életed legyen / öngyilkosság vagy majdnem az" sorok esetében a soráthajlás és az általa kiváltott szemantikai átrendeződés felelős az élet halál felőli kontaminációjáért, az élet és a halál közös terének, érintkezési felületének, sőt egymásba íródásának előállításáért. A felszólítás élét látszólag tompító „vagy majdnem az", megfordítva a kontaminációs mozgás irányát, maga is elismétli mindezt: az öngyilkosságba, mivel az nem az én által felkínált egyedüli lehetőség, belépnek a meghalni nem tudó,

48 Vö. Kulcsár Szabó, A „szerelmi" líra vége..., 253.

49 Vö. Uo„ 251.

180 / Balogh Gergő