Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni
(Élni annyi, mint ellenállni) Az eddigiek fényében válhat érthetővé, miért azonosítható Szabó Lőrinc költeményének tengelyekét a jelen vizsgálódás kiindulópontjaként idézett sor, a „ne élj, mikor nem akarom". Egyfelől ez a sor a bio- és thanatopolitikai szuverenitás legradikálisabb versbéli megnyilatkozása, ahol a Másik élete feletti rendelkezés a Másik halála feletti rendelkezésbe fordul át. Ahogy láttuk, ennek lehetőségfeltételei látszólag paradox struktúrát alkotnak: a te alakjának technicizálása (alkatrész, lámpa) és puszta életével való egyenlővé tétele (állat) a totális uralom kiépítése során egyaránt szerephez jut. Ez az együttállás azonban csak addig tekinthető paradoxnak, ameddig fel nem ismerjük, hogy nagyon is logikusan következik Szabó Lőrinc 1920-as évekbeli költészetének 17. századi gyökerekkel bíró, a természeti és a technikai közti határt eltörlő testfelfogásából. Másfelől az e sor által előrevetített időpont vagy -tartam a nem-életet vagy halált visszafordítható, ismét életté alakítható állapotként tünteti fel („ne élj, mikor nem akarom" [Kiemelés - B. G.]). Ez azt jelenti, hogy a fenti sor, miközben kilátásba helyezi az élet elpusztítását, garantálja az élet helyreállítható vagy újralétesíthető voltát, hiszen a vonatkozó névmás éppen az akarat megnyilatkozásának aktusát, valamint az arra adott önkéntelen reakciót láttatja kivételesnek - mint a megszólított elhivatottságát hitelesítő eseményt -, és nem pedig annak távollétét. Az élet és a halál állapotainak így implicit módon előírt váltakozása a te létének körszerű temporális struktúrát kölcsönöz, amelyet az önkényes akarat megnyilvánulása és az akarat (tudattalan) észlelésének hitelesítése, valamint ezen események ismételhetőségének elve vezérel. A halál túlélése a Semmiért Egészenben az élet inskripciójának része (a te tehát valóban egyfajta élőhalott), ahogy a halál is magában foglalja az élet lehetőségét: az élet és a halál egyidejű jelenléte implicit módon a saját tagadását tartalmazó verssor szintjén is megjelenik („ne élj, mikor nem akarom" - „ne élj, mikor nem akarom"). Az én individuÉlni annyi, mint ellenállni / 179
