Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni

(Ember, állat és tárgy)

Innen nézve rendkívül következetesnek tekinthető, amikor utolsó strófa performatívumai a megszólítottat arra utasítják, hogy lépjen ki a jogi rendből. Ahogy itt egyértelművé válik, a Semmiért Egészemben a megszólított számára a versben sűrűn ismétlődő parancsok, felszólítások és kitételek rendszere a totális uralom egy olyan formájának való alávetettséget ír elő, amely nemcsak a te saját élete feletti szuverenitásának a(z „akarattalan") felfüggesztését követeli meg, hanem a teljes jogfosztottság állapotát is. A vers nyelvének tematikus szintje a szuverenitástól és a jogtól való megfosztottságot az aszimmetrikus intim viszony normatív elvévé avatja. A törvény, a jog védelmétől megfosztott te alakzata ekként a totális uralomnak alávetett, és a versbeszéd performatív ereje által előállított puszta életével válik egyenlővé, amelynek értékéről, mint látható volt, az én kíván határozni.

Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet;

törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd;

és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.44

A megszólított „törvényen kívül" helyezésének aktusa, valamint az azt megelőző sorok az ember és az állat közötti különbségtétel, és az annak struktúráját meghatározó antropológiai differencia

44 Kiemelés - B. G.

176 / Balogh Gergő