Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni
/ mely zörög, csikorog, de tűr, / járok tehetetlenül" - Ellentétek; „Tűrök és köpök, mint a gép." - Meghalni ilyen fiatalon). Ez a tendencia a Fény, fény, fényben („mint áram üvölt / bennem, ideg-huzalokon" - Vezényszó, tűzvész; „S hus-gépek, járó oszlopok: / munkások teste!" - A hányt szem balladája) és a Te meg a világban is folytatódik („Forgunk, mint műhelyben a gépek" - Célok és hasznok között; „Hiába, / a vak gép odabent csak zörömböl tovább" - A belső végtelenben; „Testem, hazám [...] otthon, gép, erő, munka, gyár vagy" - Testem; „gépész vagyok, aki saját / szerkezetének börtönében / vakon-tesz-vesz" - Börtönök; „ha csügged a lélek / s lehunyja szemét, / nem csügged a test és / dolgozik a gép" - Tovább). Fontos azonban megjegyezni, hogy Szabó Lőrincnél nem csak a test válhat géppé. Test és technika kapcsolata ebben a költészetben ugyanis nem egyirányú: a Grand Hotel Mi- ramonti című vers például épp a nem organikus (hotel) organikussá válására, megelevenedésére szolgáltat példát.43 A mechanikus, gépezetként felfogott testbe integrálható te a mechanikus állam modelljénél erőteljesebben teheti láthatóvá a Másik számára - egy finom grammatikai differencia révén is - kijelölt pozíció természetét. Amíg az e'nt csupán birtokviszony fűzi össze sorsával, vagyis a megszólaló léte hiába elválaszthatatlan ettől a sorstól, nem lehet azonos vele, és így annak technikai konstitúcióján sem osztozhat egészen, addig a megszólított - vegyük észre: a versbeszéd már e ponton előrevetíti a költemény hírhedt zárlatát - technikai eszközzé válva, dezantropomorfizált mivoltában tagozódhat az aszimmetrikus intim viszonyba. Az előbbiek nemcsak azt jelentik, hogy a Semmiért Egészenben a szubsztanciadualizmus maradványai dolgoznak, hanem azt is, hogy a te alakzata látszólag paradox módon csakis technikai mivoltában, élettelen (és pótolható?) tárgyként tehet szert arra az értékes életre, amely az én és a te potenciális közösségéből kizárt Ó7c alakzatától megkülönböztetheti. 43 A vers értelmezéséhez lásd: Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak..., 40-41. Élni annyi, mint ellenállni / 175
