Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

mikor elérte a járókelőt, a lámpaoszlopnak mindjárt nekidőlt, aztán haját széthárította.

A haj mögül egy tölgyfa arca nézett.

Nagy, mohos arc. Talán. Vagy másmilyen.

Érezte akkor a járókelő saját körvonalait lazulni, köd úszta be folyékony partjait, mint aki hirtelen erdei tóvá sötétül,

mert egy ilyen arcot tükrözhetett.

És lélegeztek mindaketten.

Néhány madárfészek a tölgy hajában, bennük alvó madár, mintegy gondatlanul, ott-feledetten.

Mert sürgető volt.

Oly sürgetően állt ott mozdulatlan, mint egy hír, tölgy-alakban, amely elfárad megfejtetlenül.

Hajfüggönyét visszaengedte már.

Megfordult. Indult. Furcsa lába.

Vitte fészkeit, madarait, s a járókelő szilárduló szeme előtt fénnyel szórta a neonlámpa-sor.

Már várta az elhagyott gödör, amelybe visszaforr,51

A tölgy és a lírai én között megteremtődik a kölcsönösség: a vers ön- reprezentatív tükörtengelyén, épp a tükrözés és a közös légzés motívuma során, az összeolvadás a mindaketten rendhagyó írásmódja

51 Kiemelés - P. A.

Antropomorf és dendroid organizmusok... / 157