Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

hogy a „végső diadalérzet a megsemmisülés; a termékeny áldozat, amit meghoz a mag a növényért, az egyes az egészért, a jelen a jövendőért, ami benne élt, ha rejtett igényként is"50 - vagyis a recenzens is felismeri a kötet növényi hálózottságát. A Harc az ünnepért több darabjában jellemzők a korábban citáltakhoz hasonló növényi hasonlatok, még egy példa álljon itt: „[...] Mint a talajban / vak gyökerével a növény, / úgy futok szét a zűrzavarban / [...] / gyökereimen az isten szeme" (Házasság).

Nemes Nagy Ágnes líranyelve immár más szemléletre épül a lírai én elszemélytelenítésével, az objektivitással és a natúra különös, a technika világában ősiként, titkok hordozójaként megjelenített viszonyaival. Költészetében az ősi felé odahallgatásból bontakozik ki ez a fajta objektív lírai modernitás - az antropomorfizáció és a dendroid testbe belehelyezkedés mint transzcendens találkozás egy-egy hírhozóval revelatív erővel bír, különösen, ha a beszédmód szenvtelen marad, s a fa humán tulajdonságokkal felruházása következetesen véghezvitt. A hír már-már erőszakos továbbadási kísérlete mutatkozik meg az Éjszakai tölgyfa (Egy pályaudvar átalakítása, 1980) című versben, amely úgy antropomorfizálja a tölgyet, hogy annak tudatot és kinyilvánított szándékot tulajdonít:

Éjszaka történt, hogy a járókelő valami zajt hallott és visszafordult: egy tölgyfa jött mögötte.

Megállt, bevárta. Úgy jött ez a tölgy ahogy gyökereit frissen kihúzta s még földes, hosszú kígyólábakon hullámzott az aszfaltos útra, mint egy idomtalan sellő, igyekezett, túlságosan széles feje súrolta a néma boltredőnyöket,

50 Halász Gábor, Harc az ünnepért (Szabó Lőrinc verseskönyve - Bartha Miklós társaság kiadása), Nyugat, 1938/7.

156/ Pataky Adrienn