Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

kiszolgáltatottságát később sem fogadja el, a háborítatlan természettel való összeolvadási vágy és a magányt kiváltó natúra bukoli- kus képe a harmincas évek verseiben is vissza-visszatér: „millió pici / nesz szőtt a táj eleven szövetébe, [...] zengtem a tájban, a táj bennem" (Éjszaka, 1938), „Az ember elől menekültem, / hívtak a madarak, a fák" (Itt vagy itthon!, 1936). A Különbéke több darabja a humán testhez hasonlítja a növényit: „még ráncos volt minden kis leveled, / mint az újszülöttek keze. [...] ha kisüt a nap, / ezer meg ezer kis kezed / egyenkint markolja a fát" [Őszi fák). A Harc az ünnepért kötetben pedig a lírai én dendroid alakban ölt testet: „Fa vagyok én is, ágas- bogas / Csontváz!" [Téli fák), a fa lombja az emberi csontváz és hús rész-egész viszonyaként tropizálódik: „és éreztem a gúzst / s hogy az idő marja le / rólam is a lombot, a húst." E kötetben a növények, fák ágai olykor csupasz vázként jelennek meg, s a lírai én szintén lemezteleníti magát („Váz vagyok én is, vetkező váz, / az életemet vetkezem" - Egy téli bodzabokorhoz).35 A versben „újra felvonul tavasz és nyár: / az elmenekült kis driád, / a zöldhajú és sziromtestű / tündér, kinéz lombodon át" - a természet ciklikusságán és a temporalitás humántól eltérő mivoltának felismerési tapasztalatán alapszik a vers, létösszegzőnek és időszembesítőnek is nevezhetnénk. Az apró, tündérszerű driádok Szabó Lőrinc korábbi kötetében is felbukkannak, például: „Ezer driád / önti szét kéj s harc varázslatát: / zöld húsúkban zölden zizeg a vér" (Szerelmes erdő).36 A görög mitológiában a driádok (vagy drüaszok) - legtöbbször - a tölgyek [drüsz, drys) nimfái, lelkei voltak, együtt születtek a fákkal, s olyannyira integrálódtak velük, hogy ha a fa elpusztult, ők is vele haltak.37 A Tücsökzenében is visszatérnek a driádok („a fákból Dryád / bujt elő"), és a lírai én más poszthumán (pl. félig ember, félig állat) „nem-földi barátai" is,

35 Ez a „levet(kez)ett »élet« aligha implikálhat olyasfajta tavaszi feltámadást, mint a növény elhullajtott lombozata. [...] az életétől megfosztott én is inkább valamiféle irritáló fogalmi váz (vagy fogalmi börtön), mintsem egy organikus természetmetafora valóságos jelentettje." - írja Kulcsár-Szabó Zoltán, Tükörszínjátéka agyadnak, 213. 35 Lásd itt: Szabó Lőrinc, Fény, fény, fény [versek], Kultúra R.-T., Budapest, 1926 [1925].

37 Épp ezért a görög istenek_megbüntettek minden halandót, aki egy fát bántalAntropomorf és dendroid organizmusok... / 151