Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

is értelmezhetővé válik, ember és gép itt épp annyira egymás feltételezettjei, mint ellenpólusai.

Szintén a Különbékében olvasható A bolond igazsága, amelyben a lírai én nappali sétáján egy tölgyóriásban gyönyörködik, éjszaka azonban rémálom gyötri: a szoba fadeszkái életre kelnek, emberi tulajdonságokkal ruházódnak fel (járnak, gondolkoznak, beszélnek), és szemrehányó panaszt tesznek azért, mert az ember építőanyaggá és berendezési tárggyá fokozta le őket:

[...] ...A tetőből kilépett egy gerenda, a székből egy láb, a falból a deszka, elém bicegett és azt mondta: - Lásd,

én tölgy voltam, erő, maga az élet, még bírtam volna néhány századot; a korcs tovább él, hisz semmire sem kell, én hős voltam, hát kivágott az ember s most tüzelő és rabszolga vagyok! -33

E versekben a természet tisztelete és panteista érinthetetlensége jelenik meg, egy illuzórikus vágyban, amelyet Nemes Nagy így nevez meg egyik esszéjében: „a természettel való együttélés: ez a mai ember egyik fenyegetett nosztalgiája".34 Szabó Lőrinc már a Te meg a világ Materializmus című versében leírja, hogy „Az anyag öngyilkossága az élet.", s hogy az ember azért létezhet, mert a „hegyekről jött a fa / s máglyára dobta testét szótlan értem", tehát a lírai én az organikus élet eszközszerű használatába, a természet fölött uralkodó ember létformájába való beletörődést fejezi ki, inkább csak tényszerűen mutat rá natúra és kultúra sajátos viszonyára, mintsem eltörölni vágyná azt. A szétszóródó én azonban a természet, különösen a fák

33 Kiemelés - P. A.

34 Nemes Nagy, Egy verskötet előszava = Uő., Szó és szótlanság, Magvető, Budapest, 1989, 529.

150/ Pataky Adrienn