Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

[...] Néztem, hogy viszi, néztem, hogy gurulnak a pénz szorgalmas kerekein egyre lejjebb-lejjebb az erdő fiai...

[...] föl a szivemig

nyilallott a jövő: láttam a messze

mélységben a dolgozó üzemet,

hallottam a villanygépek okos

munkáját, a gőzfűrész vijjogását:

forgó gijjotin acéllemeze

süllyed majd éhes gyönyörrel a szent

anyag testébe, mázsás vasfogak

harapdálják tárgyakká, áruvá,

a rabló ember rabszolgáivá

a sok életet... [...]

s mintha az én derekamban recsegne, úgy hasít majd húsába a fűrész.32

A zárlatra visszatérnek az antropomorf tulajdonságok - az antropocentrikus világkép kritikájaként - : az áruba bocsátott, tárggyá redukált fának húsa van, a versnyelv végig fenntartja a hasonlító viszonyt, a zárlatban mégis szinte azonosítás történik a kiazmusszerű egymásba fonódás által, vagyis a lírai én derekának recsegése és a fa húsába hasító fűrész között, hiszen az emberi testrész (derék) egy tárgynak a tulajdonságát (recseg) kapja, míg a tárgy (fa) anyaga emberivé (hús) válik. A versben a természet kizsákmányolt, az ember és a technika alárendeltje, a gépek (kerék, üzem, villanygépek, gőzfűrész, gijjotin acéllemeze, vasfogak stb.) uralmuk alá hajtják a natúrát, a fát, amely szinte humánumként kerül bemutatásra (holttest fekszik, megnyúzott, karja, lába, meztelen, dagadt, társa, sebe, vér, felravatalozták stb.). Az antagonizmus tulajdonképpen humánum és technika harcaként

32 Kiemelés - P. A.

Antropomorf és dendroid organizmusok... / 149