Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete

saját versei egyikeként számon tartott Halott nép című, valóban figyelemre méltó költeményben, melyet egyébként ugyanaz a kulisz- sza (üres telek buszmegállóval) ihletett, amelynek előterében az Egy téli bodzabokorhoz megszólítottját is megpillantotta.25 A lekaszált növényzet látványa itt is béketeremtés eredményeként (sőt, ironikus vagy majdhogynem gúnyos prózaisággal, nyilván a „rendcsinálás" kifejezést átalakítva: békecs/nó/ósként) nyer megfejtést („a sarki telken tegnap kasza járt/sa békétlenek közt békét csinált. / Békét és rendet. Hogy tomboltatok, / barátaim, virágok és gyomok!”), a zárlat pedig szintén a harc újjászületéseként szekularizálja a feltámadás képzetét („De, barátaim, lesz feltámadás, / s helyettetek új harcba kezdenek / a csonkok, magvak s néma gyökerek.").

Nyilvánvalóan érdemes visszafelé is tekinteni: a Szamártövis ugyanis - talán nem is csupán implicit módon - megszólít egy jelentős poetológiai-esztétikai hagyományt is, amely tulajdonképpen az irodalmi-költői alkotás és a természet, a természetes vagy természeti alkotás viszonya körül kibontakozott évezredes polémia egy aspektusát érinti. Mindenekelőtt a vonatkozó, rendkívül szerteágazó 18-19. századi poetológiai diskurzusra lehetne hivatkozni, amelynek részletes tárgyalására itt természetesen nem kerülhet sor. Pusztán jelzésszerűen két hivatkozást érdemes rögzíteni. Egyfelől a Kazinczy esztétikai-költészettani elképzeléseit meghatározó idealizáció- tanra, amelynek számos megnyilvánulása közül az egyik a Tövisek és Virágok címet kapó epigrammagyűjtemény, melynek egyik darabja - noha a benne és mögötte felidézett eszmetörténeti háttér nem kizárólag erre teremtene alkalmat26 - lényegében a természet fogalmának megkettőzése révén állítja szembe a költészet és a kultúra kies régióit az empirikus természet működési törvényeivel: ,,A' Poezisz kikap a népből 's a' durva valóból, / És kiesebb tájra 's lelki valóba vezérl. / És te kevélykedel e, hogy az eltévedtet az eggy és / Szent

25 Vö. Szabó, Vers és valóság, 99., 109.

26 Lásd ehhez Fórizs Gergely, Eis to kreisson! A művészi idealizáció jelmondatának értelmezései Kazinczy körében, Irodalomtörténet, 2011 /4,452-457.

A (túl)élő üzenete /129