Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"
[a] halál borzalma abban rejlik, hogy az imént még beszélő, lélegző test mindenki szeme láttára, egy csapásra néma képpé változik. Méghozzá megbízhatatlan, rövid időn belül bomlásnak induló képpé. Az emberek reménytelenül ki vannak szolgáltatva a tapasztalatnak, hogy az élet az elmúlással saját képévé változik.10 Itt azonban valójában a korpusz, a látvány nem formálja meg a halott „portréját", nem késztet a halállal való szembenézésre: a csontváz, amelynek már nincsenek szerves elemei, nem annyira az egykor élő önmagára, és ezáltal az életből való kivonódás mozzanatára emlékeztet, hanem sokkal inkább a tárgyak, építmények látványát idézi fel, és így ,,[a] test minden pusztulást felülmúló hátramaradásának [...] képzete"11 lesz. A csontváz leírására szolgáló sorok nem mint teremtményt (halandót, a környezet változásainak kiszolgáltatott élőlényt), hanem mint műalkotást (a társadalmak és kultúrák mementóiként fennmaradó művet) láttatják a maradványt, amely így, letisztult vázszerűségében egy alkotási folyamat kiindulópontjaként, egyediség és önazonosság nélküli „alapanyagként" tűnik fel: „mintha ház / volna, csupasz gerendák és traverzek célszerű és szép labirintusa, / mely most készül csak élni s csak husa / hiányzik még, a malter és a kő." A részvét csak azáltal lesz kiváltható, hogy a beszélő a tetem környezete (a szalonnabőr, a csapda és a két évvel korábban kezdetét vevő történet) alapján rekonstruálja a történéseket, és testet, egyéniséget is épít a maradvány köré. Egyfajta nekrológot olvasunk, amely megemlékezik az egér „utolsó vacsorájáról", a haláltusájáról, a bomlás elképzelt fázisairól, eközben pedig az elbeszélésben újrateremti, új, humanoid, ezzel együtt heroikus identitással ruházza fel: „E kis állat mily nagyot szenvedett, / s mi volt már más, mint meztelen ideg, / vagy ember, akit pincébe falaztak / ősrégi várban [...] A halott élet 10 Hans Belting, Kép és halál = Uő„ Képantropológia, ford. Kelemen Pál, Kijárat, Budapest, 2007,167. 11 Kulcsár-Szabó Zoltán, I. m„ 85. 100 / Nagy Csilla
