Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[66.] Kornis Mihály Halleluja a Játékszínben - 1981
Szigorúan titkos Hasonlóképpen elismerő volt a produkció kritikai fogadtatása is. (Kivétel a Népszabadság kritikája,457 amely azonban több problémát vet fel:- a Népszabadság egyértelműen elismerő kritikát közölt a kötetről;- a dráma gondolati felvetését, annak fontosságát alábecsülő, ellényegtelenítő, a groteszket a Nemzeti Színházba nem illőnek minősítő kritika akkor jelent meg, amikor városszerte ismertté vált a szolnoki műsorratűzés törlése.) 3.) Színházkultúránk elmúlt évekbeni története arra figyelmeztet, hogy a magyar színikultúra ismét válaszúthoz érkezett. Ennek oka:- A történelmi dráma, a történelmi tematika (tehát a közvetett társadalomábrázolás) sokáig hatásos színházmentő- és teremtő kísérlete kimerült. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy-egy darab, egy-egy produkció nem arathat zajos sikert.) — Az általános gazdasági helyzet, az életszínvonal stagnálása egyre inkább érezteti hatását a színházban is. Ezt az általános tendenciát erősíti annak a folyamatnak a gyengülése, amelynek értelmében a családok a korábbi megtakarításokból még jó ideig képesek „finanszírozni” elért egyéni életszínvonalukat. Erre a jövőben mind kevésbé lehet számítani. A következmény: a családok kulturális költségvetésének stagnálása (ami már önmagában csökkenést jelent) vagy éppen leépülése. — A megnehezülő közönségviszonyok - a sokat emlegetett színházi konjunktúra lezárulása - összefonódva a színházak belső problémáival újraélesztik a könnyebb kitörés mindig ajánlkozó lehetőségét. Nevezetesen: a kommercializálódás veszélyét. Az elmúlt évadok tapasztalata tanúsítja ennek a veszélyhelyzetnek a realizálódását. A fő gondot egyszerűen mégsem ez jelenti. Veszélyesebb egy új, jobb szó hiányában így tudom nevezni, egy rejtett kommercializálódás létrejötte. Azért nevezem rejtettnek, mert látszólag jelentős emberi konfliktusok felmutatása, esztétikai elemzése a cél, pedig valójában csak félre dobható álarcról van szó. — Mindezzel szorosan összefügg, mégis külön említést érdemlő a magyar dráma ügye, sorsa. A magyar dráma — nem kis részben épp a történelmi tematika kimerülése miatt - hullámvölgyben van. A kitörés esélyét és lehetőségét a drámairodalom valóság-érzékelő rendszerének átalakítása és nem kis részben egy új drámaíró nemzedék fellépése jelentheti; beleértve a mai emberi, társadalmi valóságot a mai történet közvetlenségében vállaló drámairodalom már-már az újjászületéssel azonos értékű (remény) tényét. A Halleluja esetleges levétele a műsorról ennek a szükséges és hasznos útnak a kevésbé járhatóságát ígérheti írónak, színháznak egyaránt - s így, akaratlan, szándékolatlan a más lehetőségek felé „orientál”. 457 Zappe László, Halleluja. Komis Mihály színműve a Játékszínben, Népszabadság, 1981. június 17., 7. 527
