Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[66.] Kornis Mihály Halleluja a Játékszínben - 1981
Szigorúan titkos A lírában és epikában immár jó tíz éve sokszorosan ábrázolt alapélménynek kettős tulajdonsága van:- az élményt elsőként felfedezők (Simonffy, Marosi, Kurucz, Csapiár a prózában, Utasy, Kis Benedek, Rózsa Endre a lírában) ezen az élménykörön túljutottak; — az utánuk jövő nemzedékek viszont — köztük Kornis maga is — mintegy „újrafelfedezik” maguknak az élményt. A Halleluja élményvilága tehát a fiatalabb magyar irodalom élményvilágának „törzsanyagából” származik; újat e tekintetben semmiként sem hoz és jelent. Újdonsága részben abból származik, hogy ez az élményvilág a drámairodalomban szinte nem jelent meg. (A fiatalabb írónemzedékek távol maradtak a színháztól, illetve a kevesek, akik vállalkoztak drámaírásra többnyire engedelmesen behódoltak a történelmi tematika, a történelmi dráma épp uralkodó világának.) Ettől sajátos fénytörés keletkezhet: első kimondásnak tűnhet az, ami magában a művészetben — epikában, lírában — már távolról sem az. Az újdonság érzetet erősíti — erősítheti — a feldolgozás, a megjelenítés formai megoldása, az, hogy Kornis egyetlen sűrített pillanatban, mintegy keresztmetszetben állítja elénk a nagyapák, az apák és fiúk jó hatvanesztendőt felölelő történetét. Kornis műve - leegyszerűsítve - azt jelzi, hogy a nagyapák életszemlélete, életfilozófiája - az úgynevezett békeidők erkölcse - nem alkalmas arra, hogy az unokák számára követhető és követendő útmutatásként szolgáljon. (A tanácsok így és ezért rekednek meg a „tanulj, Buksikám”, a „becsüld meg magad, Buksikám” általánosságában, illetve ezért az, hogy a döntés percében az unoka hiába fordul tanácsért a nagyapához, a békeidők erkölcsi platformjáról a ma konkrét kérdései megválaszolhatatlanok.) Más a helyzet az „apával”. Ez az „apa” újjáépítette a háborúban lerombolt országot, jólétet teremtett, dolgozik és elégedett az élettel, az elért eredménnyel. Nem érzi „fia”, a mai harmincév körüli értelmiségi fiatal hely- és feladatkereső bizonytalanságát. A darab ezen alapképletét a részletek, az epizódok színezik, és kétségtelen, hogy a rajzolt kép elgondolkodtató, néhány részletében talán vitatható is. Ezt tudva, elismerve és feltételezve vállaltuk a bemutatót; a színház hozzájárulásaként a társadalmi, emberi problémák e szférájában már hosszabb ideje folyó eszmecseréhez. 2.) Kornis Mihály darabja a színház 1980/81-es műsortervében kezdettől fogva szerepelt. A darab a SZÍNHÁZ című folyóiratban megjelent, majd ez év tavaszán a könyvesboltokba került Kornis Végre élsz című, a darabot is tartalmazó kötete. A kötetet kedvező kritikai visszhang fogadta. Mindezt azért említem, mert egy új magyar darabhoz mérten szinte szokatlan mű-is- mertség előzte meg a bemutatót. És ebben semmi olyan jelzés nem szerepelt, amely az írói szemlélet torzító voltára, tehát saját elemzésének ellenőrzésére késztette volna a színház vezetőségét. 526
