Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[66.] Kornis Mihály Halleluja a Játékszínben - 1981
Szigorúan titkos c) Tóth Dezső miniszterhelyettes feljegyzése Rigó László osztályvezető részére 1981. június 17. Nem értek egyet Osztályvezető Elvtársnak június 1-én kelt, Aczél György miniszterhelyettes elvtárshoz írt, Kornis Mihály Halleluja c. darabja bemutatójával kapcsolatos feljegyzésével. Véleményem szerint a darab nem arról szól, hogy „bizonyos társadalmi okokból felerősödhetnek nálunk is az elidegenítő, a személyiség autonómiájára törő tendenciák”. A darab az ilyen természetű és társadalmunkban is kétségtelenül meglévő tendenciák maradéktalan eluralkodását, az emberek kapcsolatteremtési lehetőségeinek totális ellehetetlenülését szug- gerálja; hangsúlyozva e tekintetben a mai 30 évesek teljes támponttalanságát és ahogyan középponti szimbólum-jelenete — egy kisgyermek nyíltszíni párnábafojtása — érzékelteti: halálraítéltetettségét. Hogy társadalmi összefüggések tekintetében se legyen félreértés: a darab elszórt megjegyzésekkel, az általánosítás időbeli érvényességét, az 50-es évek végétől napjainkig terjeszti; a nyíregyházi „fekete vonat” atmoszférájának sokkoló beidézésével szinkron kiszélesíti, jelezve egyszersmind, hogy a „Fent”, a „Hivatal” jóvoltából értelmes munkát egy fiatal ma csak gerinctörés árán kaphat. Ez a darab mélyen rokon azokkal a szellemi életünk különböző műfajaiban megnyilatkozó tendenciákkal, amelyek társadalmunk mai helyzetét csődnek láttatják. Ha a kritikáktól kölcsönvett érvek alapján a „szeretetvágyat” mint a darab jelentéssugallatát tudomásul vesszük, akkor mindenfajta csődhelyzetet szuggeráló alkotásra igent kellene mondani, hiszen azokban is ott munkál ha más nem, az a „vágy”, hogy ne legyen csődhelyzet. Fentiek okán azzal sem értek egyet, hogy a darab „bemutat egy állapotot, egy életformát, de - hivatkozva a személyes felelősségre - kritikát is gyakorol felette”. A darab ugyanis általánosítása révén az állapotot, az életformát mutatja be és semmi néven nevezendő fogódzót nem ad ahhoz, hogy bármely szereplőjének „személyes felelőssége” kritika tárgya lehessen. A személyek itt kivétel nélkül társadalmi áldozatok; a szocializmuson belüli univerzális elidegenedés áldozatai, s amennyiben emberek, annyiban e társadalom ellenére azok. Az általánosító kritika kizárólag a társadalomra vonatkozik. Mindezek alapján a darab jelen formájában (szövegében és egyes rendezői megoldásaiban) történő bemutatásának engedélyezése hiba volt. Jelentésének azzal a megállapításával, hogy ez a drámatípus „hosszabb távon aligha való a Nemzeti Színházba” - egyetértek. Ezért nem javaslom a Katona József Színház műsorának megtartásán. Szolnoki bemutatását Sándor Pál rendezésében csak átdolgozással és a rendezői koncepció ismeretében tartom lehetségesnek. Budapest, 1981. június 17. Tóth Dezső Jelzet: MNL OLXIX-A-2-ad-AGy-556-1981. Géppel írt tisztázat, sajátkezű aláírással, pecsét nélkül. 524
