Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[56.] Az 1979 őszén bemutatott drámák kritikai visszhangjai - [1979]
Szigorúan titkos Végül rátérnék az ifjúsági és gyermekdarabok fogadtatására, ahol a helyzet a legsivá- rabb: itt ugyanis még ősbemutatók is akadtak, amelyekre a helyi sajtón kívül senki nem volt kíváncsi, ami jól mutatja, hogy az ifjúsági színjátszás ma is csak protokollárisán felvállalt, kényszerű musz-ügy (s ezt, színvonalát tekintve, nem is lehet nagyon csodálni), így nem tudunk, helyi közhelyeken kívül, semmit Romhányi József Csipkerózsikáiáról358 359 (Békéscsaba), Sármándi Pál Peti három kívánsága^ című művéről (Józsefvárosi Színház), Szepesi Attila Furulvás Palkójáról360 (Győr), a más műfajban már ígéretesen debütált Horváth Péter szolnoki premierjéről (Kamarambo. a senki fia)361, a Döbrentey Ildikó A földig érő ház34*2 című kísérleti produkciójáról (Játékszín) is csak Lőcsei Gabriella számolt be (Magyar Nemzet), akinek a műfajban általában - ezt nem is rejti véka alá - csak az tetszik, ami a kislányának, a ha a kislány fél vagy unatkozik, ezt teszi a mama is, márpedig ez nem épp abszolút kritikai mérce. Itt megtudjuk, hogy a nagyobb gyerekeknek csak story kell, ezért a képzőművészeti és zenei kísérletek hidegen hagyják őket, lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Számottevő visszhangja csak három gyermekdarabnak volt. Az első Spiró György Hajrá, Samuja363 (Kaposvár), amelyet a helyi kritikus metsző gúnnyal fogadott, lévén hogy Spiró a modern drámaírás, pl. horibilie dictu Gombrowicz egyes motívumait építette be művébe, „s ezt illik paródiának értékelni manapság”. Leskó László is követte a divatos módszert: az írót lehet szidni, mert az Pesten él, vagy halott, a rendezővel azonban naponta összeakadhatni, róla tehát inkább jót. Szerinte itt is Gazdag Gyula mindent elkövetett, de „klisékbe életet lehelni szinte képtelenség”. Valójában elsősorban az előadás volt dilettáns, lélektelen, összekapkodott, Spiró korántsem hibátlan műve — mint ezt a Láttuk-hallot- tuk-ban megpróbáltam kimutatni — ifjúsági drámairodalmunkban először próbálta a gyerekeket kirángatni a számukra kreált giccses-békés idilli hazugságvilágból és felkészíteni őket a korántsem problémátlan felnőtt világra, amelyet amúgy is lépten-nyomon érzékelnek - csak a színházban nem. Juhász István műve, az Egy szívdobbanás fele.364 pályadíjnyertes mű lévén, nagy protokolláris figyelmet és nem túl meggyőző, de hangos elismerést kapott, lelkesen dicsérte Iszlai 358 Romhányi József, Csipkerózsika (bem.: Békés Megyei Jókai Színház, 1979. október 9. rend.: Lovas Edit). 359 Sármándi Pál, Peti három kívánsága (bem.: Népszínház, Józsefvárosi Színház, 1979. augusztus 31. rend.: Csongrádi Mária). 360 Szepesi Attila, Furulyás Palkó (bem.: Kisfaludy Színház, Győr, 1979. szeptember 29. rend.: Benkő József). 361 Horváth Péter, Kamarambo, a senki fia (bem.: Szigligeti Színház, Szolnok, 1979. november 4. rend.: Ivánka Csaba). 362 Döbrentey Ildikó, A földigérő ház (bem.: Játékszín, 1979. október 20. rend.: Levente Péter). 363 Spiró György, Hajrá, Samu! (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1979. szeptember 19. rend.: Gazdag Gyula m.v.). 364 Juhász István, Egy szívdobbanás fele (bem.: Budapesti Gyermekszínház, 1979. október 3. rend.: Nyilassy Judit). 443
