Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[2.] Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése a Nemzeti Színházban - 1970
Szigorúak titkos közlekedési rendőrt, ami a rendezőnek elsődleges feladata, legyen az egy nagy romantikus darab, vagy egy nagyon modern hangvételű. Ezzel azért kell számolni, mert az írók egy- re-másra hozzák a darabjaikat, és csupa ilyen darabot írnak. Még 20-25 évig rendezünk, és nem fogunk találkozni más modern darabbal, csak a rendkívül bonyolult keresztrejtvény darabokkal találkozunk, olyan keresztrejtvényekkel, amelyeket nekünk kell a közönség elé állítani. Ez tehát egy kicsit inkább önvizsgálódás is bennem, hogy vajon melyek azok a tényezők, amelyekkel mi ezt, - érted, - nemcsak a közönség számára, hanem egymás számára is érthetővé tesszük. Mert én nem vagyok közönség, és eltévedtem. Most, hogy beszéltél, nem tévedtem el, és rendkívül tetszik, amit mondasz. Most nem tévedtem el. Nekünk azt kell megtalálni, hogy amikor ott vagyunk, akkor se tévedjünk el. Iglódi István: Amit elmondtál, az igaz, de az én előadásomat vizsgálva, inkább házi feladat és lecke, hogy hol tudom teljesen világossá tenni ezeket a helyeket. Nagyon igaz, amit mondtál és azzal mélységesen egyetértek és világos, hogy ha a ti számotokra nem volt az világos, akkor valahol nekem erősíteni kell ezeket a helyeket. Nekem, aki bent van, az a bizonyos megvakulási ügy, hogy nem tudom már, hogy mit értek, azt más érti-e. Bodnár Sándor: Ez összefügg azzal is, Pista, hogy pontosan 31 nap állt rendelkezésedre. Iglódi István: Az utolsó három hétben nem volt díszlettervező. Bodnár Sándor: Állítom, hogy azok a közlekedési rendőrök megvannak, legfeljebb hatásukban nem jönnek ki, mert ma nem tud úgy elkészülni egy darab, ahogy ma pontosan ezeknek a daraboknak el kellene készülniük. Pontosan itt vannak ezek a dolgok. Ilyen bonyolult menet van. Kerényi Imre: Ezek a pontok a lehető legelidegenítőbb hatásúak tudnak lenni. Emlékeztek arra, hogy itt volt a Peter Brook és nekem az agyamban semmi nem volt, és az ember mégis megértette, mert megvolt az a hat agyondolgozott pillanat, így kitartva, az a csend, lábvakarás, egy átsuhanó gondolat az arcon, amitől az ember kézenfekvőnek látta a dolgokat. Nem arról van szó, hogy ezek a pontok romantizálják, és az embernek valahol lejjebb kell adnia. Iglódi István: Ezzel tökéletesen egyetértek. Kerényi Imre: Azt hiszem, végére is jutottunk. Többünknek le is kell menniük, úgyhogy most már átalakulhatunk magánbeszélgetéssé. Jelzet: OSZMI — Színházművészeti Szövetség iratai — 1970. Géppel írt piszkozat, pecsét és aláírás nélkül. 41
