Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[51.] A Czimer Józseffel készített interjú tiltása - 1979
Szigorúan titkos Meggyőződésem, hogy ennek a demokratikus légkörnek a hiánya szolgáltat elsősorban hivatkozási alapot, fellépési teret nemcsak a közvéleményben, hanem a párt-közvéleményen belül is mindazoknak, akik más (esetleg politikai) okok miatt elégedetlenek a kulturális irányítással. (Mindennek értelmezéséhez annyit: ismerve a tényleges helyzetet, én nem a tényleges demokratizmus, nem a népgyűléses demokratizmus és nyíltság hiányáról, hanem a demokratikus légkör megteremtésének hiányáról beszélek.) Ennek a helyzetnek mindenekelőtt mi vagyunk a létrehozói ár315 saját magunk isszuk meg a levét. Jól, vagy rosszul (meggyőződésem szerint túlnyomórészt jól) módosítottunk a régi állapoton amennyiben mobilabbá tettük a színházvezetést. Ugyanakkor fenntartottuk azt a régi módszert, hogy a nyilvánosságot nem tájékoztatjuk, nem indoklunk, nem érvelünk, nem mondjuk el (legfeljebb csak szűkebb szóbeli fórumokon) az elképzeléseinket, amiből aztán az is következik, hogy a személyi döntések ilyen vagy olyan korrekcióját, módosítását még kevésbé áll módunkban megokolni, értelmezni s ugyanígy nem keríthetünk sort arra, hogy esetleges és részleges tévedésinket elismerjük. Gyakorlatilag: egy ilyen jóhiszemű Czi- mer-féle érveléssel szemben (illetve a széles körben közszájon forgó rosszhiszemű és meny- nyiségileg egyre gyarapodó inventívákkal szemben) nincs módunk preventiven előadni pl. hogy a baljóslatokkal szemben, a káderpolitikánk révén Szolnok, Kecskemét, Kaposvár Székely, Ruszt, Zsámbéki távozása óta is virul, hogy a debreceni megoldás kompromisszumos jellege mellett is előbbre lépést jelent, hogy a vígszínházi váltás megfelelően történt; hogy a Schwajda-ügy Szolnokon,316 a Bicskei-ügy a Játékszínnél317 természetük szerint nem írhatók egy olyan koncepció rovására, hogy kultúrpolitikusokat akarunk a színházak élére; egyáltalán, hogy ilyen koncepció nincs is; nem mondhatjuk el, hogy ami külső szemmel nézve esetleg kapkodásnak tűnik, az a legrosszabb esetben is elveken alapuló korrekció; hogy a különböző kompromisszumos és kompromisszumos mivoltukban is előbbre vivő döntéseink a színházvezetői káderhelyzet örökölt nyomorának kényszerhelyzetében jönnek létre; hogy az új, tehetséges rendezői, színházvezetői generáció beléptethetéséig a jelenlegi rendező állománnyal kell sakk-manővereket folytatnunk; hogy tulajdonképpen az egyetlen igazi fiaskó e téren a Népszínház stb. Ezt a lehetetlen, defenzívára kárhoztató 315 Kézírással a dokumentumon. 316 Kinevezése után pár hónappal, 1978 nyarán, Schwajda György lemondott a szolnoki Szigligeti Színház vezetéséről, helyére Kerényi Imre került. Lásd a jelen kötet 48. fejezetét. 317 Az 1978-ban a felújítás után, az addig Dunaújvárosban, népművelőként és az amatőr mozgalomban dolgozó, Bicskei Gábort (1937-1990) válaszották, pályázaton keresztül a Játékszín vezetőjének. Melléje művészeti vezetőnek Giriczet rendelték, aki nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Négy hónapi marakodás után, Bicskeit sikkasztással és hűtlen kezeléssel vádolták, fegyelmi tárgyalásra került sor, amelyben felmentették. Visszahelyezték állásába, de Bicskei inkább Zsámbékon lett, feleségével, Mátyás Irénnel (1953-2013) a művelődési ház vezetője, s közösen alapították meg a Zsámbéki Szombatokat. Bicskei halála után, Mátyás már egyedül hozta létre a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázist. 385
