Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[2.] Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése a Nemzeti Színházban - 1970
Szigorúan titkos gyakran. Pontosan ebben az esetben, hogy a dolognak a reális vagy öregember oldala, ez lett volna talán az a bizonyos vörös fonal, — nem vagyok benne biztos, - aminek a mentén az ember eligazodott volna ebben a rém bonyolult, Pirandellón túl bonyolult világban. Babarczy László: Vannak ebben szürrealista elemek. Múlik az idő. Az egész bulgakovi konglomerátum igen nehéz. Ezt a romantizáló törekvést nem kritizálom. Egyetértek a Gyurival abban, hogy tartalmilag két út van egy modern előadás megkomponálásához. Az egyik az, hogy felfogni annak, aminek épült ez a dolog, egy hallatlanul tehetségesen megírt, alapvetően aktuális politikai tartalmakkal rendelkező, parabolába hajló műnek, ahol komoly konfliktus van a tartalomban. Ez az egyik lehetséges út. Ez lett volna a könnyebbik. Mert itt bizonyos kézenfekvő érzelmi utalásokkal, érzelmi síkon meg lehetett volna valósítani egy aránylag egységes nézőpontot. A másik út, amit az előadás vállalt, hogy megpróbált nem csinálni hőst Moliére-ből, mert a darab arról szól, hogy az ember olyan, amilyen a kora. A király egyik udvaronca, csak okosabb, mert tehetségesebb. Azt hiszem, hogy Jouvet mondta magáról, hogy Moliére nem tudta, hogy mit csinál. O feltehetően mint színi igazgató úgy játszotta és rendezte a darabjait, mint az ő korában a kortársak. Ugyanúgy történtek az előadások. Azt hitték csak, hogy ügyesebbek. Az előadás ezt az utat választotta. Hálátlan, de igazabb az az út, hogy ezt az embert beépíteni a korba. Akkor mi a tragikus? Mert kétségtelenül van tragikum. Akkor miért érdekes ez a hős? Az egyik az, hogy okosabb, és attól, hogy okosabb, meg attól, hogy tehetséges, ilyen emberi tartalmakat hordoz magában, ami nagyon óvatosan, cseppet sem hősi módon érvényesül, a másik pedig, hogy az idő múlik. Borzasztó nagy hibának tartom, hogy az idő múlását és annak súlyát kihagytátok. Hogy bomlik fel ez a világ és hogy szabadulnak el a pokoli szörnyetegek, egy viszonylag kellemes indíttatás után. Az, hogy a nő először fiatal és meztelen, azután a végén bejön és öreg és meztelen. Ez a legnagyobb drámai lehetőségek egyike, ami a darabban benne van. Talán itt lehetett volna adni egy olyan kompozíciós egységet, ami áthidalhatta volna a meglévő problémákat. Iglódi István: Sok dolog gyűlt össze. Először is, tényleg higgyétek el, hogy nagyon őszintén beszélek. Nagyon szépen megköszönöm, amiket mondtatok. Általában negatívumok hangzottak el, ennek ellenére tényleg megköszönöm. Én ugyancsak fenntartásokkal jöttem erre a mai beszélgetésre, azért, mert én sem igényeltem ezt a beszélgetést. De azért azt hiszem, ha bármelyikünket megkérdeznek, akkor az ember még erkölcsileg is vállalja, hogy igen, persze, hogy eljövök beszélgetni. Őszintén szólva, ilyen fokú őszinteségre nem számítottam, semmitmondónak véltem a dolgot. Abban az Árpival egyetértek, — és ezt az intézménynek is címzem, - hogy nem tudom, hogy ezeknek a beszélgetéseknek az esetében hasznos-e, ha a nyilvánosság elé jutnak ezek a dolgok. Benedek Árpád: Régebben voltak kiadott könyvek. 32
