Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975
Szigorúan titkos támogatta az írást, úgy vélte, hogy alapul szolgálhat egy „érdemi polémia kibontakozásához”. A vita alakulása szükségszerűen megcáfolta ezt az „előfeltételezést”, a hozzászólókat érezhetően dilemma elé állította a „vitaindító” megannyi tárgyi tévedése, stílustalan fogalmazása, személyeskedő utalásai, melyek komolytalanul alacsonyra állították a polémia mércéjét. A következőkben röviden összefoglaljuk Ablonczy „vádpontjait”:- Színjátszásunk egészéről „...színjátszásunk nemzeti, szociális és világnézeti jelleget mindmáig nem teremtett kellő mértékben. Nincs jelleg, mert az arányérzék és folyamatosság érzéke hiányzik. Sokkal inkább megszakítottság, ötletszerűség, kampány, nem a lényegre, hanem egzisztenciális szempontokra való figyelés irányította és irányítja sokszor még ma is színházi életünket.” (55-old.)-A Nemzeti Színházról „Mikor az új igazgató programjáról nyilatkozott, új Bánkot és Tragédiát, Illyés ősbemutatót ígért. Mi sem lett ezekből, s kényszeredett műsorpolitikának tetszik a magyar dráma ünnepe, hogy a korábban bemutatott darabok egyhangúan, egymás után lefutnak.” (u.o.)- A színészpedagógiáról „.. .úgy látszik, hogy elsősorban színész művészpalánták és más előnyt élvezők lesznek ama bizonyos, sokak által áhított főiskola hallgatói.” ... „az ismert rendezők csak presztízsállásnak tekintik a tanárit, annyi más feladat és munka közepette nemigen szívügyük a nevelés.” (56. old.)- író és színház kapcsolatáról „író és színház között alkalmi kapcsolat van legtöbbször, csalódás, bizalmatlanság és más személyi okok gyorsan hervasztják a munkakedvet ... Most a legfontosabbat hiányozni látjuk: a hitet és a bizalmat, amely hosszabb munkakapcsolatra írót és színházat összeköthetne.” (57. old.) Úgy véljük nem szükséges kommentár Ablonczy állításainak tarthatatlanságát bizonyítandó. A színházi szakma részéről Várkonvi Zoltán (Elet és Irodalom 1974/35.), Kerénvi Imre (Alföld 1974/9.), a kritikusok részéről Berkes Erzsébet (Alföld 1974/11.) és Pálvi András (Színház 1974./11) vállalkoztak a vitairatra, cáfolatára. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az Alföld 1975/1. számában Bényei József - „periférikusnak”, „sértettségből fakadónak” minősítette a fönti hozzászólásokat — lényegében elismételte, új hangsúlyokkal látta el Ablonczy érveit („A lényeg és az igazsága”): 262
