Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)

[2.] Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése a Nemzeti Színházban - 1970

Szigorúan titkos napról a másikra nem lehet kijavítani, de amelyeket azért próbáltunk kijavítani. Megpró­báltuk csiszoltabban csinálni, de ezek azután pénzügyi problémák is, hogy több próbalehe­tőséget kellett volna biztosítani, amire nem volt lehetőség. Arra volt csak lehetőség, hogy időt lopni ezeknek a próbájára. Részben ez, részben effektive az, hogy egy viszonylag kicsiny színpadon egy elég nagy személyzetű előadás létrehozásánál az egész első 4-5 előadásban azt éreztem, majdnem mindenkiben, hogy egy ilyen rátartásra való játék volt, hogy jaj, csak el ne rontsam. Ez a lényege az egésznek, mert úgyszólván milliméterekre kellett nekik vigyázni, mert a díszlet megoldás is olyan, hogy végeredményben az embereknek a helyzete alakítja ki az egésznek a vizuális képét, és ha egy ember egy fél méterrel arrébb áll, akkor a láncreakcióban az összest húzza maga után. Ilyen problémákról tudok beszámolni, amiket időközben kijaví­tottunk. Megemlíthetném, hogy zeneileg hogyan állt a darab, mert ugyancsak minimális próbalehetőség volt. Nagyjából ezeket kijavítottuk, de lényegbeli változást nem csináltam. Legfeljebb, ha azok, akik az elején látták, valamivel precízebben kapnák most. A bemu­tató után egy hétig nem ment, a harmadik előadáson a felismerhetetlenségig szétesett. Ismeritek, amikor egy premier van, egyszer csak nívóján felül megy, még egyszer megy, de amikor egy hétig nem megy, akkor nagyot zuhan. Ezzel az előadás hátterével kapcsolatban mindent elmondtam, amit el tudtam mondani. De mondom, vállalom azt az előadást, úgyhogy olyat, amivel nem értek már egyet az én elképzelésemből, nem tudok mondani. Azt hiszem, baj is lenne, ha ilyen volna. Kerényi Imre: Akkor fecseghetnénk tovább, ha már úgyis itt vagyunk. Kinek van kedve hozzá szólni? Kertész László: Ez nem vitaindító? Te elnök vagy. A terv szerint úgy tudom, hogy te vagy. Kerényi Imre: Igen, de azt hiszem, azt már félre kell tenni. Ez már ad acta került. Én úgyis csak olyanokat mondtam volna, hogy jó volna, ha többet beszélnénk az előadásról és ke­vesebbet a darabról, — mert mindig ez szokott lenni: hosszú darabelemzés — és díszletről, jelmezről, színészi alakításról szó sem esik. Inkább ezen a vonalon kellene beszélgetni. Én ilyeneket mondtam volna. Iglódi István: Tényleg nem akarok senki elé vágni, de nagyon sokat okultam ezen az előa­dáson, illetőleg ennek az előadásnak a munkálatai alatt. Azt hiszem, van egy néhány olyan ügy, amit itt elmesélhetnék. De azért azt hiszem, hogy ezzel elébe vágnék annak, hogy az előadásról beszéljünk, úgyhogy ezeket inkább a végén mondanám el. Kerényi Imre: Beszéljünk őszintén. Előzetesen annyit mondanék, hogy azért térek rá bizo­nyos kényesebb dolgokra, mert úgy érzem, hogy jelenleg bukott állapotban vagyok, tehát 25

Next

/
Thumbnails
Contents