Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)

[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975

Szigorúan titkos

„A polgári színház több évtizede bevált nálunk, most már kevésbé kellene erőltetni. A kommercionális színház is. Van dekoratív színházunk, térérzékelő színházunk, irodalmi színházunk. De ez egyik sem igazi színház”. (105. old)

A magyar színháznak nincs dramaturgiája és filozófiája - állapította meg, s ebből a „tényből” egy morálisan is lesújtó következtetésre jutott:

„Ennek híján, London vagy Párizs utánjátszásából, pozicióféltésből, tervteljesítés-koncep- cióból. Kossuth-díjra várásból csak unalmasan másodlagos epigonszínház születhet.” (u.o.)

Mihályi Gábor hozzászólása („Várható a színházművészetünk megújulása?” - Új írás 1973/5.) Koltainál is élesebben — igaztalanabbul — olykor kifejezetten cinikusan fogalmazott.

„Színházaink szórakoztató nagyüzemek — mindig is azok voltak s néhány rövid életű kísérlettől eltekintve ma is azok.” (117. old.)

Ez a sommás vélemény nem kevesebbet jelent, mint hogy színházművészetünk felszabadulás előtti és utáni időszakát lényegében „egységesnek” kell tekinteni.

Színházi életünk ma is alapvetően polgári berendezkedésű és szemléletű:

„Színházaink üzemi szervezetéből következik, hogy nálunk Neil Simont összehasonlíthatatlanul könnyebb bemutatni, mint Örkény Istvánt. Neil Simon kasszasikert hoz és ennek következtében biztosítja a prémiumot a színház vezetőinek. Ennyit megér az érte kapott enyhe szidás. Ezzel szemben mindenki tudja, mennyi baj lehet egy Örkény, vagy egy Hernádi darabbal.” (u.o.)

Neil Simon — s a nevével fémjelzett kommercionális irány - 1973-ban rendkívül csekély szerepet játszott az összszínházi műsortervben. Hernádi Gyulának az elmúlt négy évben négy darabját játszották színházaink: „Falanszter”, „Antikrisztus” (Pécsi Nemzeti Színház, Huszonötödik Színház), „Vörös zsoltár” (Huszonötödik Színház), „Vérkeresztség” (Pécsi Nemzeti Színház). Örkény István drámáinak országos színpadi sikere közismert.

Arisztokratikus, sznob vonásokkal terhelt szemlélet nyilvánul meg Mihályinak a színház és közönség kapcsolatáról alkotott nézeteiben:

,A nem intellektuel közönség azért megy színházba, hogy ott elfelejtse napi gondjait, jól akar szórakozni, szép emberek szép szerelmes történetein, meg nevetni is akar vidám dolgokon. Miért nézné meg egy munkában, családi gondokban elfáradt angyalföldi munkásasszony O’ Neill „Egy igazi úr” c. darabját, amikor részeg férje van otthon is. Attól tartok, a színház idei műsorából még én is a „Motel a hegyen”-t tanácsolnám neki...” (118. oldal.)

258