Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975
Szigorúan titkos- Bíztató jelek mutatnak arra, hogy a magyar színikritikának sikerül túllépnie a színházi élmény irodalomközpontú megközelítésének a tradícióján: az elemzésekben mind hangsúlyosabban esik szó a rendezői, színészi és szcenikai munka speciális jellemzőiről;- Említésre méltó a színikritika műfaji gazdagodása: a lényeget tömörítő előzetesek, a színesen karakterizáló művészportrék, a problémaérzékeny interjúk, glosszák jelentősége főként abban jelölhető meg, hogy hozzásegítik a nézőt a színházi alkotófolyamat sajátosságainak a jobb megértéséhez s ezáltal növelik a színház iránti érdeklődés intenzitását;- A színikritikusi mezőny szélesebbé vált: a vizsgált időszakban számos új, többségében fiatal színikritikus jelentkezésére figyelhetünk fel, akik megfelelő irányítással és képzéssel a színikritika fejlődésének jelentős tényezőivé válhatnak. Ezeknek a fejlődés irányába tendenciáknak — jelzéseknek, lehetőségeknek — az elismerés különösen fontos egy reális helyzetkép kialakítása érdekében. Nem érthetünk egyet azokkal a szélsőséges véleményekkel, melyek a magyar színikritika egészét elmarasztalják, s a negatív kritikai megnyilvánulások kapcsán summázó, általánosító értékítéleteket alkotnak. Ez az álláspont lényegében épp úgy megnehezíti színházi közéletünk meglévő feszültségeinek kiküszöbölését, mint - más oldalról - a szubjektivista, felületes kritikai magatartás. A szocialista magyar színházművészet előtt álló nagyjelentőségű feladatok tükrében mind sürgetőbbé válik egy egészséges, konstruktív jellegű színházi közszellem megteremtése. Ez szükségessé teszi a vitatott kérdések tényszerű, elvi alapokon történő megvizsgálását. II. A magyar színikritika helyzetének a Kultúrpolitikai Munkaközösség kritikai állásfoglalását követő javulása, ha lehet a korábbi vizsgálódásoknál is alaposabb és őszintébb fogalmazására int a tovább élő negatív tünetek megjelölését illetően. Fokozott jelentőséget ad ennek a munkának XI. Kongresszus idevonatkozó határozata,233 amely kimondja: „A szocialista vonások további erősítése érdekében elvszerű vitákkal, következetes marxista kritikai értékeléssel, az alkotóműhelyek, a szerkesztőségek ideológiai és politikai felelősségének érvényesítésével még határozottabban támogassuk a szocialista eszmeiségű, közéleti elkötelezettségű irodalmat és művészetet”. E feljegyzés keretében kísérletet teszünk színházi életünk legfontosabb kérdésköreinek és azok kritikai megítélésének dokumentatív szembesítésére. Előbb azonban a jelenség szintjén próbáljuk megfogalmazni a színikritikai munka jellegzetes negatívumait: 233 Az MSZMP Xí. kongresszusa 1975. március 17-22. között tanácskozott. 255
